1870-ben a Dessewffy utca környéken élő és dolgozó zsidó hordárok és fuvarosok úgy érezték, akár munkájuk közben, nappal is elérhető imahelyre van szükségük. Az általuk alapított Budapesti Közszolga Ipartársulat Betegsegélyező és Önsegélyező Egylet e célból megvette a Dessewffy utca 23. szám alatti ingatlant, ahol 1894-ben az egylet a meglévő  U alakú földszintes ház mögé 9,60 m széles, 16,70 m hosszú, középen hosszirányban két öntöttvas oszloppal alátámasztott kéthajós imaházat, ülés- és tanácstermet építtetett.
„A legelső időkben [ezt a helyet] a »vörös sipkások« zsinagógájának nevezték, mert a kezdetekben elsősorban fuvarosok, hordárok imádkoztak itt, akik a Nyugati pályaudvar közelsége miatt jártak ide. Régen pedig a fuvarosokat hívták »vörös sipkásoknak«, a jellegzetes piros fejfedőjük miatt. (…) A zsidó hordárokra azonban egyre rosszabb napok virradtak. Nem tudták többé fenntartani szervezetüket, bevételeik csökkentek, a tagok kiöregedtek, létszámuk fogyott. Eladták az ingatlant a Bikur Cholimnak, s a vételárból a segélyre szoruló hordárokat támogatták." – olvasható a Bikur Cholim Hetven év a betegek szolgálatában című, 1941-ben kiadott emlékkönyvében.