A Zeneakadémia közelsége a Belső-, de a Körúton kívüli Erzsébetvárosba is vonzotta a zenével foglalkozó művészeket. A Király utca egyik legszebb historizáló sarokházában, a Király utca 91.-ben élt a második világháború után, feltehetően haláláig Weiner Leó zeneszerző, legendás zenetanár (1885–1960) a XX. századi magyar zene konzervatív irányzatának legjelentősebb képviselője. 1922-ben II. vonósnégyeséért Coolidge-díjat kapott, 1933-ban Op. 18-as szvitjéért állami elismerésben részesült. A világhírű magyar virtuózok csaknem kivétel nélkül a tanítványai voltak. 1943-tól nem taníthatott tovább. 1944-ben munkatáborba vitték, onnan kormányzói mentességgel megszabadult, először svájci védett házba, végül az erzsébetvárosi gettóba került, itt érte meg a felszabadulást. 

„1949-ben nyugdíjba vonult, de oktatói tevékenységét nyugalmazott professzorként ezután is folytatta. 1950-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1957-ben visszavonult az akadémiai oktatói munkából, de korlátozott számban otthonában ezután is adott magánórákat, egészen haláláig. 1960-ben életművéért ismét Kossuth-díjat kapott.” (Forrás: Eötvös Károly Megyei Könyvtár) 2006-ban emlékére a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Weiner Leó Emlékdíjat alapított. 2010-óta a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok viselik a nevét.

Weiner Leó egykori II. emelet 1. számú, Király utcára néző lakásában halála után emlékszoba nyílt, de régóta megszűnt. A házon emléktábla sincs, ez a Terézvárosban látható (Teréz körút 32.), ahol 1914-től 1944-ig élt, és ahol utcát is elneveztek róla. 

Weinert a Kerepesi úti temetőben temették el (34/2-1-23). Sírkövét Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrász készítette


(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 130.)