1901-től a Király utca 77.-ben működött egészen 1927-ig a Trocadero Kabaré.

Itt lépett fel Salamon Béla (Beregrákos, 1885 – Budapest, 1965), a beregrákosi szegény boltos fia, a XX. század közepének egyik legismertebb magyar komikusa, nagy nevettetője. 1940–44 között, amikor zsidó származása miatt nem léphetett színpadra, az OMIKE szervezésében a zsidó színészek számára fellépési lehetőséget adó előadásokban vett részt a Goldmark Teremben. Az üldöztetés idejét egy Pozsonyi úti csillagos házban vészelte át. 1951-től alapító tagja a Vidám Színpadnak, ahol még 80 évesen is játszott. 

„Műkedvelőből színigazgató, majd Pomócsi, az örök kisember. Salgó a Vonósnégyesben, aki otthon hagyta a vonóját, és végül mégis az Ő nótáját húzzák el… Papa, aki helyezkedik, és addig mondja a magáét, amíg akad valaki, aki meg hallgatja. Ja, hogy ez pont a veje főnöke? A kabaréban minden előfordulhat. Mesélik, hogy halála előtt pizsamában kiszökött a kórházból, és még egyszer eljátszotta kedvenc szerepét a Szarvasbika c. Nóti-jelenetben, és csendben visszament a klinikára, hogy másnap meghaljon. Ezt a kimenetelt nem követte taps, csak könnyek. Ezúttal tragikus szerepet játszott.” (Forrás: Network.hu)

Salamon Béla feleségével együtt a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (1C-2-29).

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 1913, 1918, 132-133.)