Glasner Miksa gyerekei közül még ketten (Arnold és Ede) folytatták apjuk mesterségét. Közülük Ede (1875–1923) volt az, aki az apja Király utcai pékműhelyét elhagyva az 1900-as évek elején új útra lépett, és az akkor kialakuló modern Újlipótváros-ban (akkor V. kerület) öt helyen is pékséget alapított. (Berlini, ma Nyugati – tér, Tátra utca 20/a, Pozsonyi út 41, Bálvány utca 22, Csáki utca 22.), egyet pedig Budán, a Margit körút 62. alatt. Főüzletét, valamint központi sütő- és tápszergyárát 1916 körül ugyancsak az V. kerületben nyitotta meg és tette híressé, a Lipót körúton, a mai XIII. kerületi Szent István körút 6. szám alatt. Ez a legendássá váló hely, a „Glasner”, – bár a háború után, – ahogy annyi mindent, – államosították – továbbra is pékség maradt, és a mai napig pékségként működik. Sokan még mindig Glasner-ként emlegetik.

N. Kósa Judit így ír erről: „Itt nem csupán a legendás Glasner Ede kenyere, kiflije sült egykoron, hanem a cselédlányok által, otthon, a körúti polgárkonyhákban dagasztott igazi parasztkenyeret is megsütötték. Úgy mesélik, lezárt edényekben lehordták ide csütörtök vagy péntek esténként a sóletet is. Ma a Príma Pék székel itt, nem mondható, hogy rossz a bolt, a Hidegkútról érkező kenyér kivált kiváló, de az otthonosság hibádzik azért; gazdátlan, személytelen az üzlet, hogy ki a főnök, nem tudod, épphogy megismerkedel egy eladókislánnyal, már el is teszik a város túlfelére, hogy többé sose lásd.” (Forrás: Népszabadság Online)