Perczel Anna
Kik éltek, kik építettek itt?

Budapest világvárossá válását szellemi, kulturális, gazdasági és építészeti téren is igen nagymértékben a XIX. század során megerősödő zsidó polgárság segítette elő. 

 „De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó?  Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik, mint nép, szintén nincsenek” – írta Ady Endre Korrobori című, 1924-ben a Nyugat 1917. évi kézirat-mappájából előkerült kiadatlan cikkében, amelynek közlését akkor vele egyetértően a Nyugat folyóirat cenzúramentes időre halasztotta. (Forrás: Ady Endre: Korrobori. Nyugat, 1924. 1. sz. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis)

A zsidók szerepét a főváros fejlődésében, a zsidó részvételt sokan és sokféle módon tárgyalták, a témának komoly irodalma van. A „Kik éltek, kik építettek itt?” címen indított program újdonsága az, hogy épületek, építtetőik, tervezőik és lakóik megjelenítésével egy weboldalon mutatjuk be, mivel járult hozzá a főváros arculatához zsidó lakossága. Ez a hozzájárulás különösen a pesti oldalon volt feltűnő, de Budán, Óbudán is érzékelhető, legjelentősebb azonban az Erzsébetvárosban, a Terézvárosban, a Lipótvárosban és még koncentráltabb az Újlipótvárosban. Ezek a városrészek azok, ahol a zsidó jelenlét a II. világháború előtt a legjelentősebb volt. 

Az Erzsébetváros és a Terézváros esetében a mai városképet döntően meghatározó épületek felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Ha az 1945 után épült épületeket nem számítjuk, ez az arány még nagyobb. Hasonló a helyzet a Lipótvárosban is. Az Újlipótvárosban pedig ez az arány akár a 80-90 százalékot is elérheti.

Ez a típusú zsidó hozzájárulás többnyire ismeretlen és láthatatlan. Leginkább a jelentős zsinagógák és azok a zsidó intézmények ismertek, melyek elkerülhették az államosítást, és így megtarthatták eredeti funkciójukat. Az utak, utcák jellegét meghatározó bérházak, a volt zsidó intézmények, a volt zsidó egyleti székházak, a kisebb zsinagógák múltjáról az arra járók mit sem tudnak, történetüket csak az ott lakók emlékezete őrzi.

A zsidó hozzájárulást Hevesi Simon főrabbi nyomán Komoróczy Géza A Zsidó Budapestben „láthatatlan zsidó Budapestnek” nevezi. Ezt az ún. „láthatatlan zsidó Budapestet” mutatjuk be weboldalunkon.  

Elsősorban az egykori, ma sokszor „láthatatlan” zsinagógák (például: Jósika utca 4., Vörösmarty utca 55.), volt zsidó közösségi, egyleti épületek (például: Erzsébet körút 26., Dessewffy utca 41., Akácfa utca 22., 32., stb.), az utcák karakterét meghatározó lakóépületek (köztük a zsidó szimbólumokat hordozók) és létrehozóik bemutatásáról van szó. Emellett azokat az épületeket emeljük ki, ahol híres, olykor világhírű zsidó személyiség élt, ahol fontos zsidó vonatkozású esemény történt, vagy zsidók által nyitott jelentős kávéház, mozi, kabaré, áruház működött. A kiemelt épületek mellett színezett térképen mutatjuk majd meg, hogy ez a hozzájárulás milyen mértékű. 

Csak az 1840 és 1945 között emelt és a ma is látható épületekről van szó, azokról, amelyek között ma járunk. Az 1840 óta lebontottak sora követhetetlen, kivételek azonban adódnak, elsősorban néhány ún. szimbolikus épület vagy hely (Orczy ház, Herzl Tivadar vagy Max Nordau lakóháza stb.).

A XIX. század elején a zsidó részvétel még nem volt jelentős, hiszen zsidók csak 1840-től építkezhettek, csak ettől kezdve lehetett tulajdonuk. Egy kivételtől eltekintve nem is kivitelezhettek, nem is tervezhettek. A helyzet az 1867-es emancipációs törvénnyel változott meg. A XIX. század második felétől a lakóházak, bérházak jelentős részét már zsidók építtették (lásd: idővonal), az üzletek, műhelyek, kávéházak, vendéglők, mozik tulajdonosai, lakói, bérlői az említett városrészekben – különösen a zsinagógák környezetében – többnyire zsidók voltak.  A XX. század elejétől a tervezők jelentős hányada is zsidó származású volt, köztük Lechnert követve a szecesszió és Molnár Farkas köré csoportosulva a modernizmus legnagyobb magyarországi mesterei.  

A zsidó hozzájárulás nemcsak jelentős volt (épületekben, köztéri szobrokban is városképet meghatározó), hanem sokféle is. Más például az előkelő Andrássy út bérpalotái vagy a Városligeti fasor villái esetében, más a Körúton belül és kívül, az elegáns Lipótvárosban vagy a legújabb, modernnek számító városrészben az Újlipótvárosban.

Néhány dolog azonban általánosan elmondható. Egy-egy kivételtől eltekintve (zsinagóga, zsidó szimbólum használata) a zsidók által építtetett vagy tervezett épületek nem különböznek, beleilleszkednek az adott korszak építészetébe. A weboldalon bemutatott épületek létrehozói, tervezői és híressé vált lakói közül azok, akik az 1848-as forradalmat fiatalként, felnőttként érték meg, szinte kivétel nélkül részt vettek a szabadságharcban. A kiegyezés után megindult iparosodásnak, a városegyesítés után a felgyorsuló városfejlődésnek, modernizációnak és a századforduló kulturális pezsgésének kezdeményezői, motorjai voltak. Integrálódni és asszimilálódni akartak, azonosulni a magyarsággal: a német nyelvről magyarra váltottak, sokszor nevet is változtattak, sőt vallást váltottak, kikeresztelkedtek. Kiemelkedő teljesítményeikért kitüntetéseket, nemességet, olykor bárói rangot kaptak. 1939-től azonban sorsuk tragikusra fordult. Megkülönböztetés, majd üldöztetés, menekülés, bujkálás, többségükre pedig végül munkaszolgálat, deportálás és a megsemmisítés várt.

KIT TEKINTETTÜNK ZSIDÓNAK? 

A közismert építtetők, az építészek és a jelentős személyiségek zsidó származása általában ismert, szerepel az életrajzi adatokban, különböző könyvekben, írásokban (lásd többek között: Források). A Budapest Főváros Levéltára állományában őrzött jogi iratok időnként jelzik a vallást. Ahol tudható a temetkezés helye, a zsidó temető biztos támpont. A munkaszolgálat, a deportálás vagy a megsemmisítés ténye szomorú bizonyosság. A kevésbé ismert építtetők körül azonban adódnak bizonytalanságok, így tévedések is lehetségesek. A bizonytalan neveket nem vettük figyelembe. Ugyanakkor mindenkit a zsidó hozzájárulás részesének tekintettünk, aki 1939-től kezdve zsidónak számított, mindazokat, akiknek bujkálniuk kellett, akit munkaszolgálatra vittek, gettóba zártak, megsemmisítő táborokba hurcoltak, megöltek, elpusztítottak, így a kikeresztelkedetteket is.  

FORRÁSOK

A helyszíni megismerés, fotózás mellett, ahogy minden hasonló esetben, a levéltári és könyvtári kutatás, a vonatkozó irodalom, szakértők tanácsai és az internet segítettek/segítenek. 

2006 óta rendelkezésre áll a Déry Attila által összeállított Terézváros – Erzsébetváros, VI–VII. kerület és 2005 óta a Lipótváros, V. kerület építészeti topográfia. A topográfiai kötetek ugyan nem hibátlanok, sok épület építtetőre vagy tervezőre vonatkozó adatai hiányoznak vagy hiányosak, de alapvetően mégis megalapozzák a kutatást.

Másik alapvető forrásunk a 2015-ben még létező (azóta megszűnt) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által összeállított és rendelkezésünkre bocsátott VI. és VII. kerületi műemléki topográfia, ahol ugyan szintén hiányosan, de szerepelnek az épületek alapadatai. 

A hiányzó alapadatok megismerésére végül az időigényes tervtári kutatás marad. 

KIEGÉSZÍTŐ TANULMÁNYOK, DOKUMENTUMFILM

Magyarországon többször és több népességcsoport esetében is fájó módon szakadt meg a történelmi folyamatosság. Különösen igaz ez a zsidó népességre, amelynek nagyobbik része vagy elpusztult a háborúban, vagy kivándorolt a háború előtt és után. Ezért nagy szükség van az általunk vizsgált városrészek, utcák, házak és lakóik társadalomtörténetének tervtári, levéltári adatokon alapuló módszeres rekonstrukciójára is.
Az építészettörténeti kutatásokat az adatok szociológiai-statisztikus feldolgozása egészíti ki, amely lehetővé teszi, hogy hiteles kép alakuljon ki a zsidó hozzájárulás mértékéről, a zsidó építtetők és építészek arányáról annak ellenére, hogy az épületek egy részére nem tudjuk beszerezni az összes adatot. Ezt a hiányt a szociológiai kutatás reprezentatív mintavétel segítségével küszöböli ki, amely megbízható módszert nyújt a meglévő adatok segítségével történő extrapolációhoz.

Tíz interjú készül, amelyekkel a személyes történeteken keresztül a terek korabeli használatát, a városi polgár életmódjához, a zsidó vallási szokásokhoz és a vészkorszakhoz kötődő emlékeket szeretnénk felidézni. A riportalanyok egykori vagy mai lakóhelyükkel kapcsolódnak a weboldalon bemutatott házakhoz. A riportok segítségével azt keressük, hogy mi az, ami a múltból a jelenbe átmentve folytonosságot teremt. Az interjúk fotódokumentációval kiegészített portrék formájában kerülnek a honlapra.

Eredményeinket megosztjuk a Zahor Alapítvánnyal annak érdekében, hogy oktatási anyagként használhassák. A kutatás befejezését kiállítással és kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk.

Az interjúkat egy dokumentumfilm-sorozat egészíti ki, amely egyenként 15 percben mutat be budapesti házakat. A helyszínek kiválasztásában fő szempont, hogy vagy tervezője, vagy építtetője zsidó legyen (így szerepeljen a weboldalon), egyben találjunk régi vagy még ma is élő ott lakót, akinek története hozzáférhető, megismerhető, megismerésre vár. Célunk, hogy megmutassuk, mit jelentett a mai főváros képének kialakulásában az egykori zsidó közösség részvétele, s hogy kiderüljön, szellemiségük, tehetségük vajon meg tudja-e még ma is szólítani városunk lakóit, látogatóit.

A WEBOLDAL HASZNÁLATÁRÓL

Természetesen mindenki tetszése szerint navigálhat az oldalon, de talán van, akinek a kezdéshez jól jön egy kis segítség. Alapvetően háromféle szisztematikus megközelítést terveztünk: a térképalapú és a feltöltött adatok (épületek, építészek, építtetők, az épületekhez köthető ismert emberek) szerinti keresést, az oldal jobb felső sarkában látható “Idővonal” címkére kattintva pedig a lap tetején megjelenik a házak építési idő szerinti felsorolása, innen is eljuthatunk az adatokhoz.  

1. Ha a térképen keresünk rá egy adott épületre, a kiválasztott címre ráközelítve megjelenik a címből alkotott ikon (pl. a Király utca 35. esetében: Ki35), erre kattintva érhető el a keresett ház adatlapja. Ezen az adatlapon a zsidó származású személyek kékkel jelöltek, a nevekre kattintva róluk további információhoz juthatunk, a képre kattintva pedig nagyobb mérethez.

2. A második megközelítés az egy-egy adatra keresés. Ez esetben  az oldal tetején látható menüpontok közül kell kiválasztani a megfelelőt: épület, építész, szobrász, építtető, jelentős személyiség. A kívánt fülre kattintva ábécé sorrendben megjelennek az adott menüpontban szereplő nevek, címek. 

3. Az idővonalra ráközelítve építési idő szerinti sorrendben elkülönülnek az egyes épületek. A házak ikonjára kattintva innen is elérhető az adatlapjuk, ugyanúgy, mint a nyitó oldal térképének ikonjairól.

Az írások címszó alatt a program céljáról, jellegéről és módszeréről szóló bevezető, a weboldal készítéséhez általánosan felhasznált források és a háttér-információként szolgáló tanulmányok szerepelnek. A weboldal fejlesztése és feltöltése a továbbiakban folytatódik. A személyek ikonjainál még sok helyen hiányoznak a szövegek és az archív portrék, az írásoknál a tanulmányok, ezeket a hiányokat is folyamatosan pótoljuk.