Budapest világvárossá válását szellemi, kulturális, gazdasági és építészeti téren is igen nagymértékben a XIX. század során megerősödő zsidó polgárság segítette elő.
„De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó? Hogy e zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán – talán? Biztosan – nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik, mint nép, szintén nincsenek” – írta Ady Endre Korrobori című, 1924-ben a Nyugat 1917. évi kézirat-mappájából előkerült kiadatlan cikkében, amelynek közlését akkor vele egyetértően a Nyugat folyóirat cenzúramentes időre halasztotta. (Forrás: Ady Endre: Korrobori. Nyugat, 1924. 1. sz. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis)
A zsidók szerepét a főváros fejlődésében, a zsidó részvételt sokan és sokféle módon tárgyalták, a témának komoly irodalma van. A „Kik éltek, kik építettek itt?” címen indított program újdonsága az, hogy épületek, építtetőik, tervezőik és lakóik megjelenítésével egy weboldalon mutatjuk be, mivel járult hozzá a főváros arculatához zsidó lakossága. Ez a hozzájárulás különösen a pesti oldalon volt feltűnő, de Budán, Óbudán is érzékelhető, legjelentősebb azonban az Erzsébetvárosban, a Terézvárosban, a Lipótvárosban és még koncentráltabb az Újlipótvárosban. Ezek a városrészek azok, ahol a zsidó jelenlét a II. világháború előtt a legjelentősebb volt.
Ez a típusú zsidó hozzájárulás többnyire ismeretlen és láthatatlan. Leginkább a jelentős zsinagógák és azok a zsidó intézmények ismertek, melyek elkerülhették az államosítást, és így megtarthatták eredeti funkciójukat. Az utak, utcák jellegét meghatározó bérházak, a volt zsidó intézmények, a volt zsidó egyleti székházak, a kisebb zsinagógák múltjáról az arra járók mit sem tudnak, történetüket csak az ott lakók emlékezete őrzi.
A zsidó hozzájárulást Hevesi Simon főrabbi nyomán Komoróczy Géza A Zsidó Budapest-ben „láthatatlan zsidó Budapestnek” nevezi. Ezt az ún. „láthatatlan zsidó Budapestet” mutatjuk be weboldalunkon.
Elsősorban az egykori, ma sokszor „láthatatlan” zsinagógák (például: Jósika utca 4., Vörösmarty utca 55.), volt zsidó közösségi, egyleti épületek (például: Erzsébet körút 26., Dessewffy utca 41., Akácfa utca 22., 32., stb.), az utcák karakterét meghatározó lakóépületek (köztük a zsidó szimbólumokat hordozók) és létrehozóik bemutatásáról van szó. Emellett azokat az épületeket emeljük ki, ahol híres, olykor világhírű zsidó személyiség élt, ahol fontos zsidó vonatkozású esemény történt, vagy zsidók által nyitott jelentős kávéház, mozi, kabaré, áruház működött. A kiemelt épületek mellett színezett térképen kék színnel jelölve mutattuk be, hogy ez a hozzájárulás milyen mértékű.
Az Erzsébetváros és a Terézváros esetében a mai városképet adó 1944 előtt épült épületek közel felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Nem vettük figyelembe a lebontott épületek helyén az üres telkeket és természetesen az 1945 után épült épületeket. Ennek alapján az Erzsébetvárosban a ma is látható 1945 előtti házak ~44, 25 %-a, a Terézvárosban ~49, 11%-a köthető zsidó építtetőhöz. Az előzetes becslések szerint ehhez hasonló lehet a helyzet a Lipótvárosban is. Az Újlipótvárosban pedig ez az arány akár a 80-90 százalékot is elérheti.
Csak az 1840 és 1944 között emelt és a ma is látható épületekről van szó, azokról, amelyek között ma járunk. Az 1840 óta lebontottak sora követhetetlen, kivételek azonban adódnak, elsősorban néhány ún. szimbolikus épület vagy hely (Orczy ház, Herzl Tivadar lakóháza stb.).
A XIX. század elején a zsidó részvétel még nem volt jelentős, hiszen zsidók csak 1840-től építkezhettek, csak ettől kezdve lehetett tulajdonuk. Egy kivételtől eltekintve nem is kivitelezhettek, nem is tervezhettek. A helyzet az 1867-es emancipációs törvénnyel változott meg. A XIX. század második felétől a lakóházak, bérházak jelentős részét már zsidók építtették (lásd: idővonal), az üzletek, műhelyek, kávéházak, vendéglők, mozik tulajdonosai, bérlői az említett városrészekben többnyire zsidók voltak. A XX. század elejétől a tervezők jelentős hányada is zsidó származású volt, köztük Lechnert követve a szecesszió és Molnár Farkas köré csoportosulva a modernizmus legnagyobb magyarországi mesterei.
A zsidó hozzájárulás nemcsak jelentős volt (épületekben, köztéri szobrokban is városképet meghatározó), hanem sokféle is. Más például az előkelő Andrássy út bérpalotái vagy a Városligeti fasor villái esetében, más a Körúton belül és kívül, az elegáns Lipótvárosban vagy a legújabb, modernnek számító városrészben az Újlipótvárosban.
Néhány dolog azonban általánosan elmondható. Egy-egy kivételtől eltekintve (zsinagóga, zsidó szimbólum használata) a zsidók által építtetett vagy tervezett épületek nem különböznek, beleilleszkednek az adott korszak építészetébe. A weboldalon bemutatott épületek létrehozói, tervezői és híressé vált lakói közül azok, akik az 1848-as forradalmat fiatalként, felnőttként érték meg, szinte kivétel nélkül részt vettek a szabadságharcban. A kiegyezés után (1867) megindult iparosodásnak, a városegyesítés után (1873) a felgyorsuló városfejlődésnek, modernizációnak és a századforduló kulturális pezsgésének kezdeményezői, motorjai voltak. Integrálódni és asszimilálódni akartak, azonosulni a magyarsággal: a német nyelvről magyarra váltottak, sokszor nevet is változtattak, sőt vallást váltottak, kikeresztelkedtek. Kiemelkedő teljesítményeikért kitüntetéseket, nemességet, olykor bárói rangot kaptak. 1939-től azonban sorsuk tragikusra fordult. Megkülönböztetés, majd üldöztetés, menekülés, bujkálás, többségükre pedig végül munkaszolgálat, deportálás és a megsemmisítés várt.
KIT TEKINTETTÜNK ZSIDÓNAK?
A közismert építtetők, az építészek és a jelentős személyiségek zsidó származása általában ismert, szerepel az életrajzi adatokban, különböző könyvekben, írásokban (lásd többek között: Források). A Budapest Főváros Levéltára állományában őrzött jogi iratok időnként jelzik a vallást. Ahol tudható a temetkezés helye, a zsidó temető biztos támpont. A munkaszolgálat, a deportálás vagy a megsemmisítés ténye szomorú bizonyosság. A kevésbé ismert építtetők körül azonban adódnak bizonytalanságok, így tévedések is lehetségesek. A bizonytalan neveket nem vettük figyelembe. Ugyanakkor mindenkit a zsidó hozzájárulás részesének tekintettünk, aki 1939-től kezdve zsidónak számított, mindazokat, akiknek bujkálniuk kellett, akit munkaszolgálatra vittek, gettóba zártak, megsemmisítő táborokba hurcoltak, megöltek, elpusztítottak, így a kikeresztelkedetteket is.
FORRÁSOK
A helyszíni megismerés, fotózás mellett, ahogy minden hasonló esetben, a levéltári és könyvtári kutatás, a vonatkozó irodalom, szakértők tanácsai és az internet segítettek/segítenek.
2006 óta rendelkezésre áll a Déry Attila által összeállított Terézváros – Erzsébetváros, VI–VII. kerület és 2005 óta a Lipótváros, V. kerület építészeti topográfia. A topográfiai kötetek ugyan nem hibátlanok, sok épület építtetőre vagy tervezőre vonatkozó adatai hiányoznak vagy hiányosak, de alapvetően mégis megalapozzák a kutatást.
Másik alapvető forrásunk a 2015-ben még létező (azóta megszűnt) Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által összeállított és rendelkezésünkre bocsátott VI. és VII. kerületi műemléki topográfia, ahol ugyan szintén hiányosan, de szerepelnek az épületek alapadatai.
A hiányzó alapadatok megismerésére végül az időigényes tervtári kutatás maradt.
KIEGÉSZÍTŐ TANULMÁNYOK, INTERJÚK, DOKUMENTUMFILM, TÖRTÉNELMI SÉTÁK
A kutatáshoz kapcsolódóan eddig öt interjú készült. A személyes történeteken keresztül a terek korabeli használatát, a városi polgár életmódjához, a zsidó vallási szokásokhoz és a vészkorszakhoz kötődő emlékeket idéztük fel. A riportalanyok egykori vagy mai lakóhelyükkel kapcsolódnak a weboldalon bemutatott házakhoz. A riportok segítségével azt keressük, hogy mi az, ami a múltból a jelenbe átmentve folytonosságot teremt.
Eredményeinket megosztottuk a Zachor Alapítvánnyal annak érdekében, hogy történelmi séták segítségével a kutatás oktatási anyagként is használható legyen.
Az interjúkat dokumentumfilm-sorozat egészíti ki, amely egyenként kb. 15 percben mutat be budapesti házakat és lakóit. A helyszínek kiválasztásában fő szempont volt, hogy tervezője, építtetője vagy az 1945 előtt ott élt jelentős személyiség révén szerepeljen a weboldalon, egyben találjunk régi vagy még ma is élő ott lakót, akinek története hozzáférhető, megismerhető, megismerésre vár. Célunk, hogy megmutassuk, mit jelentett a mai főváros képének kialakulásában az egykori zsidó közösség részvétele, s hogy kiderüljön, szellemiségük, tehetségük vajon meg tudja-e még ma is szólítani városunk lakóit, látogatóit.
A WEBOLDAL HASZNÁLATÁRÓL
Természetesen mindenki tetszése szerint navigálhat az oldalon, de talán van, akinek a kezdéshez jól jön egy kis segítség. Alapvetően háromféle szisztematikus megközelítést terveztünk: a térképalapú és a feltöltött adatok (épületek, építészek, építtetők, az épületekhez köthető ismert emberek) szerinti keresést, az oldal jobb felső sarkában látható “Idővonal” címkére kattintva pedig a lap tetején megjelenik a házak építési idő szerinti felsorolása, innen is eljuthatunk az adatokhoz.
1. Ha a térképen keresünk rá egy adott épületre, a kiválasztott címre ráközelítve megjelenik a címből alkotott ikon (pl. a Király utca 35. esetében: Ki35), erre kattintva érhető el a keresett ház adatlapja. Ezen az adatlapon a zsidó származású személyek kékkel jelöltek, a nevekre kattintva róluk további információhoz juthatunk, a képre kattintva pedig nagyobb mérethez.
2. A második megközelítés az egy-egy adatra keresés. Ez esetben az oldal tetején látható menüpontok közül kell kiválasztani a megfelelőt: épület, építész (ezen belül szobrász, építtető, kivitelező), jelentős személyiség. A kívánt fülre kattintva ábécé sorrendben megjelennek az adott menüpontban szereplő nevek, címek.
3. Az idővonalra ráközelítve építési idő szerinti sorrendben elkülönülnek az egyes épületek. A házak ikonjára kattintva innen is elérhető az adatlapjuk, ugyanúgy, mint a nyitó oldal térképének ikonjairól.
4. A színezett-re kattintva az Erzsébetváros és a Terézváros térképén kék színnel jelennek meg a zsidók által épített épületek.
5. Az Írások címszó alatt a program céljáról, jellegéről és módszeréről szóló bevezető, a weboldal készítéséhez általánosan felhasznált források, a háttér-információként szolgáló tanulmányok (városrészek, utak) ismertetése, interjúk és a Zachor Alapítvány által készített történelmi séták összefoglalói szerepelnek.
A weboldal fejlesztése és feltöltése újabb épületekkel a továbbiakban is folytatódik. A személyek ikonjainál még előfordul, hogy hiányoznak a szövegek és a portrék, az írásoknál a tanulmányok, ezeket a hiányokat folyamatosan pótoljuk.
Budapest, 2017. Perczel Anna építész