A fasori református templom és a Lövölde térre nyíló sarokbérház közé beékelődött Városligeti fasor 3. alatti villa oldalfalán – a fasorban sétálók szeme elől elrejtve – egy tábla a századfordulón indult új forradalmi művészeti ág, a mozgásművészet kiemelkedő képviselője, Szentpál Olga (1895–1968) és művészettörténész férje, Rabinovszky Máriusz (1895–1953) emlékét örökíti meg. A Ney Lipót (1832–1918), a Ney Ede és Társa cég tulajdonosa számára 1896–97 során épült kétemeletes historizáló villát a húszas évek kezdetén Striker Gyula, építési vállalkozó, Szentpál Olga apja vette meg a család részére. 1927-ben a villa kertjében külön épületet emelt lánya mozgásművészeti iskolája számára. Ez volt az első kifejezetten tánctanításra tervezett terem a fővárosban. Itt alakult meg a Szentpál Tánccsoport.

A házaspár lakása ismert baloldali művészek találkozóhelye volt. "A Striker család rokonságban állt a Polatsek–Polányiakkal... Az ágas-bogas családi rokonságba tartozott még többek között Szabó Ervin, Duczinska Ilona, Anna Seghers, Szondi Lipót és Kernstock Károly is. Szentpál Olga unokatestvére volt Striker Éva, Artur Koestler gyermekkori jó barátja, később szerelme: nagyrészt az ő Szovjetunió-beli beszámolója alapján írta meg a Sötétség délben-t." (Lőrinc László, 2005, Orkesztika Alapítvány: Ég és föld között, 38.)

Szentpál Olga 1919-től mozgásművészetet tanított és előadásokat is rendezett. Mozgásművészeti iskolája (1919–44) a zene és a mozgás közti szoros kapcsolatot kereső Dalcroze-ritmikából indult ki, de ezt történeti és keleti tánccal, néptánccal és balettel fejlesztette tovább. Külön tantervet dolgozott ki négyéves gyerekektől a felnőttekig, hat korcsoportban. Tehetségesebb növendékeiből alakított tánccsoportja nagy sikerű önálló esteken és színházi előadásokon saját koreográfiáit adta elő. Olyan nagy rendezőkkel dolgozott együtt, mint Hevesi Sándor, Hont Ferenc, Bárdos Artúr és Német Antal. Felléptek az Operaházban és a Nemzeti Színházban is. Táncművészeti alapelveit és rendszerét A tánc, a mozgásművészet könyve című férjével közös művében fogalmazta meg 1928-ban. 

1949 után azonban a modern mozgásművészetet – mint annyi más modern művészeti törekvést – betiltották. Ez egybeesett a Balettintézet indulásával. Az igazgató, Lőrinc György bátorságára utal, hogy a balerinák mellett mozgásművészeket is felvett tanárnak, köztük Szentpál Olgát is. 

Az önálló tánctermet azóta lebontották, de a helyén álló épületben ismét iskola működik, az Állami Artistaképző Intézet diákjai járnak ide.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 2018, 143-144.)