Erzsébet körút 23. – Wesselényi utca 45.
építés éve:
1894–93.
funkció:
bérház
építész:
Kerekes A.
jelentős személyiség:
Lénárd Sándor orvos, író, költő, muzsikus, műfordító
építtető:
Sklenszky Ferenc

Az Erzsébet körút 23.-t elsősorban világhírű lakója miatt kell megemlíteni. Ebben az 1891–93-ban épült háromemeletes körúti bérházban született Lénárd (Levy) Sándor (Budapest, 1910 – Donna Emma, Brazília, 1972) orvos, író, költő, muzsikus, nyelvzseni, műfordító. Nem sokáig lakott itt. Pár évvel később a család már a Városligeti fasor 22.-ben bérelt lakást. A 2010-ben állított emléktábla szerint Lénárd Sándor egyetemes tudású, nagy zenei műveltségű, németül, angolul, olaszul, latinul, magyarul alkotó irodalmár, latinista volt. 

A sarokbérház kör alakú zárt sarokerkéllyel fordul a két utca felé, melynek aljában talán már eredetileg is, ahogy ma is gyógyszertár lehetett. Minthogy az Erzsébet körúton számtalan mozi nyílt, nem lehetett véletlen, hogy itt a legfelső emeleten az 1910-es években a Mobil Filmlaboratórium vállalatnak volt kisebb laboratóriuma. 

Lénárd Sándor élete (és családjáé) talán még Rejtő Jenőénél is kalandosabb. Apja, Lénárd Jenő, Eugen Isak Levyként született Krefeldben, anyja, Hoffmann Ilona, Lővy Mórnak, a nagytétényi kastély és egy ezerholdas birtok tulajdonosának lánya volt. A család 1883-ban költözött Budapestre. Lénárd Jenő 1909-ben evangélikus hitre tért és felvette a Lénárd nevet. 

Lénárd Sándor Bécsben orvosnak tanult, de 1938-ban, az Anschluss után Olaszországba menekült, Rómában részt vett az ellenállásban. Ugyanekkor (1944-ben) öccsét Magyarországon munkaszolgálatosként a bori táborból elindított halálmenetben gyilkolták meg. 

A háború után Rómát is otthagyta,1951-ben kivándorolt Brazíliába, ahol Donna Emma völgyében, a dzsungel közepén őslakos indiánokat gyógyított. Ott építette fel otthonát is, a fák lombjai közé rejtett „láthatatlan házat”. Erről szól egyik gyönyörű könyve a Völgy a világ végén, melyben többek között így ír: „Vannak, akiket valami a világ peremére vonz, vannak, akiket valami odavet. Van, aki szereti a tág teret, a csendet, az új távolságok, az új tájak megnyílásának lehetőségét. Mások csak kívül állnak, és csodálkoznak.” (Forrás: Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetekMEK) Innen, a világ végéről levelezett az egész világgal, itt írta könyveit, itt készítette fordításait. Világszerte sokan, így Angliában de Magyarországon is, az általa latinra fordított Micimackóból (Winnie ille Pu) tanítják a latin nyelvet. Temetésén kedvenc zeneszerzőjének műve, Bach H-moll miséje hangzott fel, és Donna Emma egész lakossága jelen volt. Ott, a maga ültette fenyők tövében nyugszik. (Forrás: Siklós Péter: Budapesttől a világ végi völgyig. Lénárd Sándor regényes életútja. MEK)


(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 143.)