Az Erzsébet körúti bérházak közül igen sok Quittner Zsigmond nevéhez fűződik. Baumgarten Károly (1853–1913), nagy hírű jogász és ügyvéd, kúriai bíró, ítélőtáblai tanácselnök számára az Erzsébet körúton két épületet is tervezett, az Erzsébet körút 41. alatti sarokházat, ahol Baumgarten a családjával lakott, és 1892-ben egy másik jelentős bérpalotát, az Erzsébet körút 44–46. alattit, a Jókai-udvart (itt élt élete utolsó éveiben Jókai a II. emeleten, a ma 15. és 17. számú lakásban). A ház oldalfalán látható emléktáblát a későbbi tulajdonos, Berger Leó kávéházas állíttatta az író halálának évében, 1904-ben. 

Baumgarten Károly, Baumgarten Ignác kereskedő fia, annak a családnak a tagja volt, melynek nevéhez a magyar írók támogatására alapított Baumgarten-díj fűződik. A család vagyonát, ahogy annyi más zsidó családét, a terménykereskedelem alapozta meg. Baumgarten Károly büntetőjoggal és kereskedelmi joggal foglalkozott. A zsidó hitközségi életben nem vett részt, de a hagyományokhoz hűen adományaival támogatta a zsidó intézményeket. A kétudvaros épületben szokatlanul nagy lakások voltak, eredetileg szintenként három. Kívül magas, karcsú saroktorony, hármas oromzati kiemelés, belül különleges térhatású, szegecselt vasszerkezetű liftes lépcsőházzal szétválasztott udvar különbözteti meg a környező bérházaktól. 

1907-ben itt nyílt meg a Földesi kávéház, majd 1910-től 1930-ig a Weiszberger J. József által vezetett Kör kávéház működött a helyén, főleg sakkozók, szocialista írók, tanárok és tanítók törzshelyeként. Itt alakult meg a tanárok első szakszervezete is.

Az Erzsébet körút legendás kávéházai közül Berger Leó kávéháza, közkedvelt nevén a „Berzseráj” ugyanakkor nem itt, hanem néhány háznyira, a sarkon (Erzsébet körút 58. – Király utca 61–63.) nyílt meg 1906-ban, amikor annak a bérháznak is ő lett a tulajdonosa.  

Ebben a magyaros-szecessziós stílusban berendezett, elegáns kávéházban volt a közeli Király Színház színészeinek és rajongóinak törzsasztala, ide jártak az Est című, 1910-ben alakult és 1939-ig, a betiltásáig működő, a legszellemesebbnek, legjobban értesültnek és legszavahihetőbbnek tartott magyar napilap szerkesztői, írói, köztük Molnár Ferenc (a névadó és ötletgazda), Miklós Andor, Tarján Vilmos, Pásztor Árpád, Ambrus Zoltán, Szép Ernő vagy Bródy Sándor. A lap indulásáról Krúdy is megemlékezett: „...az új lap szerkesztősége szinte éjjel-nappal együtt ült, hogy a Miksa utcában vagy a Berger kávéházban, de sohase hiányosan vagy elválva egymástól, azon tanakodjon, hogyan lehetne még érdekesebbé tenni az újság tartalmát, amely újságszöveg amúgy is olyanformán hatott az olvasóra, mintha odáig még nem olvasott volna hasonlót. Igaz, hogy az akkori Budapest legjobb hírlapírói álltak össze szövetségbe, hogy valami olyasmit produkáljanak, amelynek nem volt még őse, de talán még szülője se a régi hírlapírásban." (Forrás: Saly Noémi: Krúdy és a pesti kávéház. Budapesti Negyed 34. 2001/4. EPA)

Az Erzsébet körút épületeinek nagy részét tervező Quittner Zsigmond és a ház építtetője, dr. Baumgarten Károly a Salgótarjáni úti (A-45-1 és B-15-11), a Jókai emléktábla elhelyezője, a legendás kávéház, a „Berzseráj" tulajdonosa, Berger Leó pedig a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 114.)