Málnai (Manheimer) Béla (1878–1941) a budapesti műegyetem elvégzése után pár évig Lechner Ödön és Lajta Béla műtermében dolgozott, majd az I. világháborúig Haász Gyulával (1877–1951) társult, akivel elsősorban bérházakat és középületeket, de gyárépületeket is tervezett. Emellett négy éven át A Ház című építészeti folyóirat szerkesztője volt. Egyik legkorábbi, 1903-ban a VI. Hajós utca 32.-ben épült lakóházukat összehasonlítva ezzel az 1910-ben szintén közösen tervezettel, jól látható a hét év alatt megtett nagy út a burjánzóan díszes szecessziótól a díszítés nélküli premodernig.

Az I. világháború utáni években az addig sikeres építész – mivel a Tanácsköztársaság idején annyi más kiemelkedő művészhez és építészhez hasonlóan szerepet kapott az egyetemi oktatásban – nem juthatott építészeti megbízáshoz, bútorterveket készített, és a Vígszínház díszlettervezője lett. Irodájában papírmasé dísztárgyak készítésére rendezett be műhelyt.  Később, a harmincas évektől újra kapott megbízásokat, az ekkor készült, olykor fiával, Málnai Lászlóval közös villák és bérházak már teljesen letisztult modern stílusúak (lásd például a közeli Aradi utca 61.-et). Ugyanakkor ebben az időben visszalépés is történt: Málnainak néhány meglepően konzervatív, neobarokk stílusú épülete áll például a VII. Károly körút 3/C alatt, de az V. Kossuth Lajos téri egykori MÁK székház is ilyen.

Ez utóbbiakra emlékeztet a premodern bérház franciaudvaros előkertjében álló neobarokk díszkút és medence. Alkotója Körmendi-Frim Jenő (1886–1959) szobrász volt, aki részben emlékműveket, de elsősorban klasszicizáló stílusú aktszobrokat,  plaketteket és mellszobrokat készített (például Korányi Frigyesről, Vámbéry Árminról). A háború után ő készítette a Rákoskeresztúri temető világháborús hősi emlékművét is Reiss Zoltán építésszel közösen. A két világháború között sok helyen állított ki, itthon és külföldön is, de 1939-ben – még időben – elhagyta Magyarországot. 1959-ben Washingtonban hunyt el.

Az  Eötvös utca 29. ettől a díszkúttól eltekintve szokatlanul modern. Külső jellegzetességei a cour d’honneurrel, sárgára festett, szegecselt acél-üveg zárterkéllyel és vörös téglaburkolatú falsíkokkal meghatározott, erőteljes függőleges tagolás, az alsó szintek rusztikus kőburkolata, a tetőterasz, a lodzsás és timpanonos felépítmény az ötödik emelet felett. A belső terek ugyancsak elegánsak, modernek, dísztelenek. Az aszimmetrikusan elhelyezett lépcsős előteret hatalmas osztott üvegfal világítja meg. A körbezárt udvar belső oldalán, a lakások előtt nincs függőfolyosó, íves erkéllyel nyílnak a tágas, keramitburkolatú udvar felé.   
Az egyes részleteiben Adolf Loos, de leginkább August Perret hatását mutató fővárosi védelem alatt álló különleges bérház 1941-ben elhunyt tervezője, Málnai Béla a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (1/A, N/A, 8),  ahogy társa, az 1951-ben elhunyt Haász Gyula is (17D, 26, 6).

A két építész életpályája ismert, de a modern bérház óriási vagyont – földingatlanokat és budai villát – öröklő, meglepően merész építtetőjéről valamint 1887-ben elhunyt férjéről eddig ennél többet nem sikerült megtudni.