Goldenberg Henrik (1851–1921) kereskedő bérháza neogótikus részletei mellett keleties hangulatával, végigfutó első emeleti erkélyével, óriási méretű, szecesszióba hajló eredeti üzletportáljaival és rendkívül rossz állapotával tűnik ki a szomszédos, hasonlóan háromemeletes historizáló házak közül a már sok helyen hiányos Dessewffy utca egyik legépebb szakaszán. Körbezárt lodzsás udvara, neogót páros ablakokkal megnyitott, ívelt falú lépcsőháza leromlott állapota ellenére lenyűgöző. A keleties díszítésű ablakok, a bejárati ajtók neogót íve, a gyönyörű lépcsőházi kovácsoltvas korlátok mind ezt a hatást erősítik. Jómódú polgárok lakhatták, az utcai lakások négyszobásak voltak, a hátsó kétszobások is fürdőszobával épültek, ahogy Goldenberg Henrik egy másik házában, a szintén Kott Lajos által tervezett, VI. ker. Weiner Leó utca 18. szám alattiban is.
Itt működött a Pesti Izraelita Nőegylet, olvasható A zsidó Budapestben (és máshol is): „A Pesti Izraelita Nőegylet 1866-ban alakult meg, székháza a két világháború között a Terézvárosban volt (VI. ker. Dessewffy utca 41.), ez tartotta fenn a Leány árvaházat, […] eleinte a Damjanich utca 26-ban, azután a Jókai út /XIV. Uzsoki utca 29. szám alatti újabb épületben, [...] végül pedig a XIV. Hungária körút 149.-ben…”
A Pesti Izraelita Nőegylet 230 taggal alakult Bischitz Dávidné született Fischer Johanna kezdeményezésére. Első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett. Magyarország első ilyen jellegű egylete a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve leányárvaház alapítását tekintette feladatának.
A nőegylet egykori jelenlétére ma talán csak a bérház különleges hangulata utal. Arra, hogy a bérházban hol működhetett, egy 1936-os terv ad választ. Ezek szerint az akkor már Leitner Ottó Gyula alapítványi bérháznak nevezett épületben az I. emelet bal oldali utcai lakását foglalták el a nőegylet irodái, az innen nyíló oldalszárnyban volt az ülésterem, a lépcsőház mellett az irattár. A jobb oldali lakásban történt kisebb átalakítás miatt beadott tervet a nőegylet részéről Vészi Józsefné elnök és dr. Dénes Lajos titkár írta alá, de a Pesti Izraelita Nőegylet már az 1926-os Budapesti Lak- és Címjegyzék szerint is tulajdonos volt itt.
Leitner Ottó Gyula (1832–1923) magánzó igen sok társaság képviselője volt, többek között az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt.-é, a Magyar Gyapjúáru- Katonaposztó- és Takarógyár Rt.-é, a Felső-magyarországi Posztógyár Rt.-é és a Rajeczi Posztógyár Rt.-é. 1900-ban, amikor a Pesti Izraelita Nőegylet központja ideköltözött, az ingatlan már Leitner Ottó Gyula tulajdona lehetett, az 1922–23-as Budapesti Lak- és Címjegyzékben is ő szerepel tulajdonosként. 1923-ban bekövetkezett halála után feltehetően végrendeletében szereplő adományként került Leitner Ottó Gyula alapítványi bérház néven a nőegylet tulajdonába.
1944-ben a nőegylet bérházát – ahogy két szomszédját, a 39. és 43. szám alatti bérházat is – csillagos háznak jelölték ki, majd 1945 után, ahogy a többi egyházi vagy egyleti alapítványi bérházat is, államosították. Az épület ma kerületi védelem alatt áll.