A Jókai tér historizáló bérházai és bérpalotái között 1913-ban egy a tér bérházaitól minden tekintetben különböző, megjelenésben és funkcióban is új korszakot képviselő épület jelent meg, földszintjén mozival, az Edisonnal. Az 1910-es évek a mozi elterjedésének nagy korszaka. Budapesten 1913-ban már 111 mozgószínházat tartottak nyilván, a legtöbbet az Erzsébet- és a Terézvárosban. Többségük zsidó kezdeményezéssel és vezetéssel működött.
A bérház építtetője Teltsch Ármin (1872–1925) textilgyáros sokgyermekes családban nőtt fel. Nyolc testvére között volt a kor híres szobrásza, Telcs Ede is. Apai nagyapjuk, Teltsch Áron Morvaországból vándorolt be, és sírkővéséssel, valamint címfestéssel foglalkozott. A másik nagyapa, Wollner Adolf gabonakereskedőként gazdagodott meg, majd szegényedett el Baján. Édesapjuk cipészmesterségből tartotta el a soktagú családot.
Teltsch Ármin – a kor kihívásának megfelelve – a Komor–Jakab építészpárossal terveztetett ötemeletes, műtermes bérházát üzletek, kávéház vagy vendéglő helyett mozival rendelte meg. Az Andrássy útról is észrevehető, a Jókai tér felé cour d’honneurrel forduló bérház meglepően dísztelen, elmaradt róla az építészpárosra addig oly jellemző magyaros-szecessziós ornamentika, helyébe – már a premodern építészetet képviselve – erőteljesen megmozgatott tömegformálás lépett. Az előcsarnokból egykarú lépcső indul lendületesen. A belső terek díszítése visszafogott, nagyvonalú, elegáns. A kései szecesszióra elsősorban a lépcsőt és a liftházat kísérő kovácsoltvas korlát geometrikus motívuma utal.
A bérház bejárata mellett, közvetlenül az utcáról nyílt az Edison mozi, téglalap alakú nézőterén 25 széksor fért el, emeletét erkélyek vették körbe. A mozi azonban – Teltsch Ármin halála után – 1926-ban bezárt. Helyébe a korszak másik jellegzetes szórakoztatását biztosítva mulató, kabaré, majd 1928-tól egészen 1939-ig Rott Sándor (1868–1942) igazgatásával a Komédia Orfeum lépett. Roth Sándor, a „Monarchia legnagyobb komikusa”, kedvelt nevén a „kis” Rott ezt megelőzően színésztársával, Steinhardt Gézával a Folies Caprice mulató Révay utca 18. alatti helyiségében lépett fel, ahol kabarét működtettek Kis Komédia néven 1919-1927 között és ahol óriási sikert arattak Oroszi Antal Kalábriászparti című bohózatában, de később Bécsben és Berlinben is. Igazgatása alatt a Komédia Orfeum sikert sikerre halmozott, varietéműsoraiban a XX. század legnagyobb színészei és mulattatói léptek fel: Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton, maga Rott Sándor, Feleki Kamill, a Latabár fivérek, a fiatal Alfonzó, Rodolfó, és itt kezdett szerzőként Rejtő Jenő.
Az egyik előadás kritikájának részlete talán érzékelteti Roth Sándor és az itt bemutatott előadások különleges hatását: „Rott Sándor és Rátkai Márton a szerep szerint két nagyon öreg ember. Beszélgetnek. Nem is igen történik más. Több, mint félórán át beszélgetnek. Kivételes félóra! Két ragyogó művész! Mindkettőnek tarsolyában ott van Reinhardt fényes szerződési ajánlata. És itt ülnek Vajdahunyad festett vára alatt egy padon. Az egyiknek Molière-t kellene játszania, a másiknak Shakespeare-t. Mindkettőnek ott volna a helye a város legelőkelőbb drámai színpadán. Ők itt vannak. Beszélgetnek. Nem baj. Így is élmény!” (Forrás: A pesti kabaré. Magyar színháztörténet 1920–1949)
Bár az orfeum 1944-ig működött, Rott Sándort 1939-ben megfosztották színházától. Ő, akit kortársai Chaplinnel mértek össze, és akit még Reinhardt is meghívott Berlinbe színészének, nem léphetett fel többé, pár évre rá, 1942-ben meghalt. A „kis” Rottot, a nagy nevettetőt és nagy színészt a Kozma utcai zsidó temetőben temették el (17-1-17), ugyanott, ahol az orfeumnak helyet adó ház építtetőjét Teltsch Ármint (5-47-38).
1944-ben az épület zsidók számára kijelölt kényszerlakhely, csillagos ház lett.
A háború után a Komédia Orfeum, különböző neveken számtalan átalakulást ért meg, de színházi funkcióját mindvégig megtartotta. Ma a kerületi védelem alatt álló épületben a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház működik, ahol – ahogy a bejárat melletti emléktábla jelzi – utolsó éveiben, 1992–2011 között a legendás bábos, Vitéz László életre keltője, Kemény Henrik (1925–2011) is otthonra talált.