Hajós utca 32.
építés éve:
1903–1904.
építész:
építtető:
Szedő Gáspár papírkereskedő és neje Weisz Róza
funkció:
üzlet- és bérház
kivitelező:
Kondor Márton és Feledi József

A Hajós utca sok építészeti csodája közül az egyik Szedő Gáspár (1867–1915) papírkereskedő, az Unitas Papírkereskedelmi Egyesület Kft. igazgatósági tagja és neje, Weisz Róza gyönyörű szecessziós „üzleti háza”. A Műegyetemen 1901-ben végzett Málnai Bélának (1878–1941) talán ez az első felépült háza, és a nála egy évvel fiatalabb Román Miklós (1879–1945) is kezdő építésznek számított ekkor. Málnai 1907-től Haász Gyulával (1877–1951) társult, így 1911-ben már vele készítette Szedő Gáspár nyaralójának (XII. ker. Virányos út 21.) ugyancsak rábízott tervét a (a terv megjelent A Ház 1911/2-es számában, és talán mert Román Miklós ekkor a Lajta-irodában dolgozott, része a Lajta Béla-archívumnak, akárcsak ennek a háznak a terve). Málnai azonban ekkorra már a letisztult premodern építészet felé fordult. 


Szedő Gáspár kívül-belül pompás bérháza harmonikusan illeszkedik az itt elkeskenyedő Hajós utca többnyire háromemeletes beépítésébe. A keskeny és kisméretű telken C alakban épült, a szomszédos 30. szám alatti épülettel összeforgatott udvaros épület alaprajzilag különleges megoldást követ. A szintenként egyetlen többszobás, előkelő lakással épült utcai traktus fényűző lépcsőházából a mögötte rejtőző sokkal szerényebb hátsó traktus kis lakásai a pihenők színes üvegablakain átlépve ipari jellegű vaslemez lépcsővel, majd üvegbeton függőfolyosón át közelíthetők meg, hátul külön melléklépcsőn át is. Alacsony, virágdíszes kovácsoltvas kapu vezet a magyaros üvegmozaik képekkel díszített, fehér csempével burkolt előtérbe és az innen nyíló főlépcsőházba, mely a Belső-Terézváros bérházaiétól eltérően, városi palotára emlékeztetve, üvegtetővel fedett. A szintenként és pihenőnként elhelyezett Róth Miksa-féle színes ólomüveg ablakok különleges fénye a főlépcsőházban elvarázsolt hangulatot teremt. Az épület minden részletén, kívül és belül, az erkélyek, a lépcsőház kovácsoltvas korlátain, az előtér reliefjein, a maratott üvegezésű ajtókon, de az előtér és a lépcsőházi pihenők kerámia padlóburkolatán is virágmotívum vonul végig. Az utca felé terasszal is megnyitott műteremszint, melyet elsőként Wottitz Manfréd Czinkográfiai Műintézete bérelt, a tervek szerint is fényképészműteremnek épült, de 1908-tól 1912-ig már feltehetően építészműterem, itt rendezhette be irodáját a Málnai–Haász építészpáros.


A Szedő család az első emelet utcai, sokszobás nagypolgári lakásában lakott, mely a szerényebb udvari homlokzaton szokatlanul, terasszal is megnyílt. Ez a terasz a szűk, a földszinten raktárral beépült udvar egyik meglepetése, a másik az udvarra néző ablakok alatt a szürke-fehér kerámia berakás. Szedő Gáspár amellett, hogy itt lakott, itt is dolgozott, hiszen ebben az épületben, a földszinten rendezte be a Szedő Gáspár és Társa Papírkereskedelmi Rt. cég üzletét és irodáját. Az elegáns üzlettér nagyméretű portállal megnyitott, és a lakóház bejáratához hasonló, szokatlanul díszes bejáraton át közelíthető meg. Az üzlet papírraktára a pincében és feltételezhetően a földszintes udvari melléképületben, irodája a karzaton kapott helyet. 


A műemlékként védett szecessziós épület 1916-ban elhunyt építtetője, Szedő Gáspár, ahogy az épület tervezője, Málnai Béla is, a Kozma utcai temetőben nyugszik (5AA-26-24; 1A-8-16).