A Hajós utca szebbnél szebb épületei közül nemcsak teljes tömböt lezáró méretével, de tetők fölé magasodó kör alakú saroktornyaival, különleges épületszobrászati díszítéseivel is kiemelkedik Pollák Ignác három utcára néző, háromemeletes szecessziós bérháza.
A Fodor Gyula (1872–1942) tervezte, városképet meghatározó épület leírásával és legendás történetével eddig igen sokan foglalkoztak, építtetője ugyanakkor szinte ismeretlen, nem lehet tudni, ki volt valójában. A Budapesti Czím- és Lakjegyzék különböző köteteiben fel-feltűnik kereskedőként, máshol az Iparművészeti Társulat tagjaként említik Pollák Ignác(z)ot. A Magyar Zsidó Lexikonban mint Bécsben élő író és könyvkereskedő bukkan fel. Budapest Főváros Levéltára egyik 1903-as adásvételi szerződésében mint New Yorkban élő kereskedő szerepel, akinek budapesti megbízottja Pollák Jakab kereskedő. A szerződésben ugyanakkor Pollák Ede és Pollák Antal neve is megjelenik. Négy testvérről lehet szó, de az irat nem erről az ingatlanról, hanem egy dunaharaszti birtok megvételéről szól.
A Napóleon-udvarként ismert épület névadójának szobra a Hajós utcai homlokzat pártázatában áll, de mégsem látható. Az épületet lakói belülről teljesen felújították, de kívülről még nem. A golyónyomokat is viselő homlokzat legfelső szintjét, tetőzetét és saroktornyait évek óta szabadtéri modern kiállítási tárgyra (objet) emlékeztetően lepel burkolja. Így a ház nevezetessége, melyhez érdekes legenda is fűződik, mostanában láthatatlan. A több helyen hasonló módon említett történet így szól: „Azzal kezdődött a dolog – írja [Bevilaqua] Borsody [Béla] –, hogy a múlt század közepén az egykori városszéli Zsibvásár téren (ahol ma az Operaház áll) A Hajóshoz címzett, kétes hírű sörház állott, minden bizonnyal a dunai hajósnép kiszolgálására. A városfejlődés során később erről a sörházról kapta a Hajós utca máig meglevő nevét. A Hajós utca és az Új – ma Zichy Jenő – utca sarkán akkoriban nyílt meg egy régi házban a Café Napoléon. De miért éppen Napóleon? Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a múlt század hetvenes éveinek legelején, Poroszország és Franciaország háborúja idején, a franciák császára, III. Napóleon, Magyarországon bizonyos népszerűségnek örvendett… Az iránta való lelkesedés késztette az új kávéház tulajdonosát, hogy üzletének a Café Napoléon címet adja. A kávéház cégtábláján levő feliratot olvasva, senkinek sem jutott – akkor – eszébe, hogy másra gondoljon, mint III. Napóleonra. Múltak az évek, a háború árja levonult, III. Napóleon eltűnt a történelem süllyesztőjében. Eltűnt a Zsibvásár tér is. És amikor a fejlődő Budapest a Hajós utcában nagy, az akkori időknek megfelelő modern, luxuskivitelű bérházzal gazdagodott, a márványoszlopos, tágas lépcsőházas, jól jövedelmező bérházat tulajdonosa Napóleon-udvarnak nevezte el, a közeli kávéházról. A bérház építtető azonban nem tudta, hogy a kávéház nem a franciák nagy hadvezéréről és császáráról, Bonaparte Napóleonról, hanem a hegyes bajuszú III. Napóleonról kapta nevét […] Elkészíttette hát műkőből Bonaparte Napóleon szobrát, és azt a magasban, fülkében helyeztette el.” (Forrás: Dr. Horváth Árpád: A pesti Napóleon-szobor és krónikása. Budapest Folyóirat, 1977. 15. évf. 1. sz. 41. o. Arcanum)
A lepel nem gátolja meg, hogy a kör alakú és ívelt zárterkélyek által tagolt díszes homlokzatokban vagy például a Gerő és Győry cég mestermunkájában, a domborított rézlemez díszítésű, rusztikus kovácsoltvas kapuban gyönyörködhessünk. A műmárvány oszlopos elegáns, tágas előtérbe lépve nem könnyű eldönteni, mit is csodáljunk meg előbb: a Fodor Gyulával feltételezhetően itt is együtt dolgozó Ney Simon fehér stukkódíszeit, a talán a művészetet vagy talán az alkotást jelképező reliefek megfejtésre váró jeleneteit, a Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakokat, a szőnyegként ható virágmintás padlóburkolatot, a lepkéket a lépcsőház kovácsoltvas rácsán, vagy a rendkívüli épületasztalos munkát.
A nemesi származású Fodor megbízásait elsősorban a zsidó polgárságtól kapta, nem vett részt pályázatokon. Sem itt, sem későbbi épületeinél nem használt magyaros motívumokat, leginkább a bécsi szecessziót követte. Egy-két sírboltja (például a Konrád–Polnay családé a Kozma utcai zsidó temetőben) és igen sok pesti bérháza ismert. Közöttük ez az egyik legkorábbi – az Ernst Múzeum vagy az Arany Sas utcai épülete mellett – az egyik legnevezetesebb. A közelben, a Nagymező utca 31. – Zichy Jenő utca 30. sarkán is áll egy jelentős általa tervezett, utcaképet meghatározó sarokbérház (1914), amely azonban már a késő szecessziót képviselve egyszerűbb, kevésbé díszített.
A többségében zsidók által lakott bérházat 1944-ben zsidók kényszerlakhelyeként csillagos háznak jelölték ki.
1997-ben a Fodor Gyula által tervezett és a korszak legjobb mestereinek munkáit felvonultató bérház műemléki védettséget kapott.