Komor Marcell (Pest, 1868 – Sopronkeresztúr, 1944), mint szinte minden esetben, ahogy ezeknél az épületeknél is Jakab Dezsővel (Biharrév, 1864 – Budapest, 1932) dolgozott együtt, ők ketten a kor egyik legjelentősebb építészpárosát alkották. 1897-től 1918-ig közös irodájukban (II. Keleti Károly utca 29-31 alatti 1909-ben közösen tervezett villa), számtalan bérház mellett olyan középületek, zsinagógák terveit készítették el, melyek a lechneri nemzeti szecessziós irányzatot követve megteremtették Kecskemét, Nagyvárad, Marosvásárhely, Szabadka és Palics szecessziós városarculatát. Nevükhöz fűződik több szanatórium (Benczúr utca 47., a lebontott Dózsa György út 84/b), a Fiumei úti OTI-székház terve és az Erkel Színház első terve is. 

Komor Marcell, Kohn Sámuel rabbi fia, nemcsak nagy építész, de jelentős publicista és 1901-től az építészeti és építőipari folyóirat, a Vállalkozók Lapja kiadója és főszerkesztője volt. 1944-ben, a németek az utcán elfogták: „Egy szál télikabátban, lyukas cipőben, mindenféle felszerelés nélkül gyalogolt Ausztriába, ahol november 29-én szenvedése véget ért, 76 éves volt” írja róla unokája.