A Lövölde térhez közeledve a Király utca XIX. századot képviselő, döntően alacsonyabb, háromemeletes beépítéséből két érdekes, az utca felé cour d’honneurrel megnyíló szecessziós bérház emelkedik ki. Míg a Király utca 106. alatti négyemeletes bérház, melyet Murai Róbertnének a Révész–Kollár építészpáros tervezett 1908-ban, a szecesszió jellegzetes formai és díszítőmotívumait hordozza, és teljes szimmetriát, harmóniát mutat, a 108. szám alattit tömegében, homlokzati megfogalmazásban egyaránt szokatlan aszimmetria jellemez. A Székely Marcell (Temesvár, 1872 – Budapest, 1949) tervezte házat, a cour d’honneur mintegy kettéhasítja. Az egyik oldalon az épület hatemeletes és erkélyek sorával tagolt, a másik oldalon csupán négyemeletes, és hatalmas, osztott üvegezésű ablakokkal teljes felületen megnyitott, legfelül terasszal, mögötte műteremmel zárul.

A kapualj két oldalán, a koszorúsor fölött egy-egy férfiportré domborműve tűnik fel. Székely Marcell (aki nemcsak építtetője és tervezője volt a háznak, de itt is élt ekkor családjával) – medaillonba foglalva – saját fiainak portréját örökítette meg. „»A kapu alatt öcsém és az én profilom domborműve ékeskedik. Hogy miért akart bennünket apám az utókor számára megörökíteni, az nem tudom.« E sorok a jobb kézre eső fiatalembertől [Székely Istvántól (1899 – Palm Springs, 1979)] származnak, akinek önéletrajza 1978-ban, 79 évesen jelent meg könyv alakban, és akinek édesapja a portrék formába öntésekor még nem sejthette, hogy e (…) gesztussal a filmtörténeti emlékezéshez is hozzájárul. A megörökített ifjúból 1930-ra befutott filmrendező lett Berlinben, egy évre rá pedig már Budapesten virágoztatja fel a hangosfilmet, nem utolsósorban pedig megrendezte a Hyppolit, a lakájt.” (Forrás: Magyar Narancs)

Székely István „1938-ban a fasizmus elől feleségével, Ágai Irén (Budapest, 1912 – Hollywood, California, 1950) színésznővel az Egyesült Államokba emigrált. Produkciós vállalatot alapított, legemlékezetesebb amerikai munkája az antifasiszta nézeteket valló Szerelem parancsszóra és A Triffidek napja című fantasztikus történet. A filmek mellett a televíziós műfaj egyik úttörője is volt. 1974-ben itthon új felfogásban újraforgatta a Lila ákácot, magyarul írt memoárja Hypolittól a Lila ákácig címmel jelent meg.” (Forrás: MTVA)

A kívül kisméretű, építészetre utaló reliefekkel díszített bérház (például követ cipelő férfi és nő) belül szinte dísztelen. Acélkeretes, modern ablakokkal megvilágított íves lépcsőháza toronyként magasodik a szomszédos alacsonyabb, hagyományos jellegű épülettel összenyitott udvar fölé. A függőfolyosót nagyon egyszerű, egészen apró díszítésű kovácsoltvas korlát kíséri, melynek szigorúságát a szőnyegszerűen rakott geometrikus motívumú, gyönyörű és ép szürke-fehér mettlachi burkolat teljesen feloldja, ahogy a betonozott udvar sivárságát is a színes virágok és e városi környezetben meglepő, termést is hozó fügebokor.

Az 1944-ben csillagos háznak kijelölt bérház ma kerületi védelem alatt áll.