A Jellinek testvérek különös – az utca többnyire háromemeletes, historizáló házai között szinte monumentálisnak tűnő –, aztékokat vagy Mexikót idéző őrkutyák és puttók őrizte négyemeletes, késő szecessziós bérháza az 1900-as évektől francia hatásra elterjedt, de ebben az esetben szokatlanabb, törtvonalú cour d’honneurös megoldással, a földszinti üzletek között „saját úttal” megközelíthető bejárattal épült.
Apjuk Jelinek Bernát (Szenice, 1833 – Budapest, 1908) szabómester és képárus volt. Feleségével, Pick Bertával (Komárom, 1839–?) tíz gyermeket neveltek fel. A Csengery utcai bérházat építtető három fiú közül János orvos lett, a Párizsban élő Tivadar orvos és gyárigazgató, Ede (1875–1934) pedig bíró. Lánytestvéreikkel együtt később övék az 1910–11-ben felépült, Fodor Gyula tervezte (ma fővárosi védettségű) VII. Kertész utca 29. szám alatti szecessziós bérház is, melyet Jelinek Bernát egyik lánya, Róza építtetett férjével, Politzer Jakab férfiruha-kereskedővel. Végül a család szinte összes tagja a Kertész utcai házba költözött. Ezt megelőzően, 1899-ben Jelinek Bernát és veje, Politzer Jakab számára még egészen más jellegű kisvárosias karakterű historizáló ház épült a VII. ker. Klauzál utca 9.-ben.
A családnak ezen kívül máshol is voltak ingatlanai Pesten, például az 1880 körül épült városi palota jellegű, ma már műemlékként védett egyemeletes VII. Dob utca 55., ahol Jelinek Bernát másik fia, Jellinek Frigyes bútor-, kép- és tükörkereskedő élt családjával, mígnem ők is a Kertész utca 29.-be költöztek. Jellinek Frigyesnek emellett sok további bérháza is volt. Úgy tűnik, személyes kapcsolatot ápolt Fodor Gyulával, mivel szinte mindegyiket, ahogy a Kertész utcait is, Fodor Gyula tervezte számára (a VII. kerületben a Dembinszky utca 44., a VIII. kerületben a Somogyi Béla utca 7. és a Stáhly utca 15., a IX. kerületben a Ráday utca 9. szám alatti házakat úgyszintén).
A Csengery utcai Jellinek-házat tervező Román (Rennenberg) Miklós (Budapest, 1879 – Budapest, 1945. január 15.) és testvére, Román (Rennenberg) Ernő (Budapest, 1883 – Budapest, 1959) több korábbi házukhoz hasonlóan itt is a magyar népi kultúrából merített építészeti formát, boglyaívet és szűrmotívumokra emlékeztető díszítést alkalmaztak (lásd például VII. Rumbach Sebestyén utca 6. vagy Síp utca 7.). Az épületnek nemcsak a külső megközelítése rendhagyó, de belső udvarra vezető bejárata is. Először a lépcsőház alá, a „mélybe merülve”, majd onnan kiemelkedve juthatunk az így még monumentálisabbnak ható udvarra, melyet levélmotívumú kovácsoltvas korláttal szegélyezett függőfolyosó és a lépcsőház előtt üvegpártázattal záruló lodzsa határoz meg.
A családot alapító Jelinek Bernát a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik (III. parcella: a nyugati út, az északi fal, a középső út és az északi út között). Síremléke a Kohn-műhelyben készült (Forrás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, 2014. 101.). A házat építtető három fiú közül Jellinek Edét a Kozma utcai zsidó temetőben temették el (38B-77-21). A másik két fiú sírhelyéről nincs információ. A ház két tervezője közül Román Miklós feltehetően a holokauszt áldozata lett.
A Román testvérek tervezte későszecessziós bérház 1944-ben csillagos ház lett, ma fővárosi védelem alatt áll.