Jósika utca 4.
Kattler Erzsébet orthodox templomegyesület imaháza
megnyitás éve:
1895.
másodlagos funkció:
Budapesti orth. izraelita hitközség fiók imaháza (földszint)
építtető:
Kattler Bernát kalaposmester, imaházalapító
és neje Klein Josefa imaházalapító
építés éve:
1887.
funkció:
bérház
építész:
Portner A.
építtető:
Troppert János

A Jósika utca magas, szecessziós és historizáló házai között, a szokásosnál is díszesebb négyemeletes Bruchsteiner-ház közvetlen szomszédságában szerényen húzódik meg egy nagyon egyszerű kétemeletes, 1887-ben épült ház, melynek imaházába nem is olyan régen még reggel és este is öreg zsidók jártak imádkozni. A közvetlenül az utcáról néhány lépcsővel megközelíthető egyszerű, egyterű imahelyen a női és a férfi rész függönnyel volt elválasztva. A férfiak az utca, a nők az udvar felől léphettek be. Az elrozsdásodott vastáblával záruló portál fölött már alig olvasható a felirat: Budapesti orth. izraelita hitközség fiókimaháza”. Az udvaron magyar és héber nyelvű márványtábla állít emléket az alapítóknak: „Ezen templomot Kattler Bernát és neje, sz. Klein Josefa korán elhunyt egyetlen gyermekük Kattler Erzsébet emlékére alapították 1895. évben. Hirdesse ezen emléktábla az alapítók nevét és áldozatkészségét, melyet a Kattler Erzsébet jótékonysági egyesület örökre szeretettel fog megőrizni. 1931. június 23. 5691 Tamuz hó 8.”


A sok-sok egykori kis erzsébetvárosi zsinagóga, imaszoba közül talán ennek az imaháznak a története a legkülönlegesebb, a legmegrendítőbb. Itt élt a földszinten családjával és itt működtetett kalaposműhelyt Kattler Bernát. A műhely helyén 1895-ben nyílt imaházat kislánya emlékére alapította feleségével. „A kislány átfordult az emeleti korláton, leesett, meghalt. Szülei imaegyesületet alapítottak az emlékére, s a földszinti helyiséget, ahol addig kalapokat készítettek, templommá alakíttatták, úgy is hívják: »Kattler Erzsébet-imaház«. […]  Az utolsó időben már csak egy bácsika ült be a Kattlerba szombat reggelenként, egy órára, másfélre. Bekapcsolta a villanyórát, lámpát gyújtott, leseperte az asztalról a döglött legyeket. Imakönyvet vett a kezébe, és halkan duruzsolni kezdett. Én még láttam őt; mióta a templomot feltörték, s ide nem jöhet már többé, otthon marad: nem megy más templomba se.” (Forrás: Bacskai Sándor: Minjen Budapesten. Múlt és Jövő)


A régóta bezárt, elhagyatott térben ma is felfedezhetők az egykori berendezés egyszerű darabjai: a fehér tóraszekrény, a tóraolvasó pult és a női részbe zsúfolva a faragott padok, készen arra, hogy egy szerencsés pillanatban a helyükre kerülhessenek.