A Király utca Körúton kívüli részén az alacsonyabb klasszicista és a későbbi háromemeletes historizáló épületek sorát gyakran szakítják meg a szecesszió magas, ötemeletes, műtermes bérházai, melyeket nagyobbrészt zsidó építtetők terveztettek zsidó építészekkel. Ilyen ez a beczkói Bíró (Biermann) Károly (1823–1927) építőmester és fia, beczkói Bíró (Biermann) Gyula (1867–?) építész által tervezett és feltételezhetően közösen kivitelezett, – környezetében hatalmasnak tűnő – manzárdtetős sarokház is.
Bíró Gyulát, aki nemcsak építész volt, de építőmester, építési vállalkozó és befektető is, nem tekintik a korszak legkiemelkedőbb építészének. Eddig nem készült róla életrajz sem, de épületei, például a közeli Wesselényi utca 8., 10., vagy a 13., mind igen magas színvonalat képviselnek. Bár alkalmazott magyaros motívumokat (életfa, páva stb.), nem sorolható a magyaros szecesszió építészei közé. Épületei, ahogy ez a sarokháza is, a kései szecesszió egyszerűbb, premodern felé hajló megvalósulásai. A család 1915 óta viselhette a beczkói előnevet. Bíró Gyulát 1924-ben építőmesterként is ezzel az előnévvel vették fel a Magyar Mérnöki Kamarába. Halálának éve, ahogy sírhelye sem ismert, csak szüleié. Édesanyja, Bíró Károlyné Schweiger Johanna és édesapja, Bíró Károly síremlékét a Kozma utcai temetőben (3-29-2; 3-29-1) – talán fiuk, Bíró Gyula megrendelésére – Novák Ede építész tervezte Schweiger Johanna halálának évében, 1916-ban.
A két utcára néző manzárdtetős bérház óriási felületű homlokzatait a mezzaninszint fölött szinte teljes egészében zárterkély uralja. Előterét, mely ma embermagasságig zöld márványutánzatúra festett, a lakók elmondása szerint egykor szürke márvány borította, egészen a mennyezetig. A belépőt fogadó arany napkorong is csak pár éve került ide. A lakók névtáblája azonban eredeti, ahogy a bal oldali márvány dombormű is, amely meglepő módon asszír királyi jelenetet ábrázol.
„A kép láthatólag fantáziakép egy Nimrudban talált dombormű alapján, amely II. Asurnaszirpál asszír királyt (Kr. e. 883-859) ábrázolja a trónján ülve, boros edénnyel, amint két eunuch legyezi, és egy szárnyas isten áll a háttérben. A dombormű a British Museumban található. Viszont a képet a szecessziós művész átkomponálta. A bal oldali eunuch megmaradt, továbbra is szakáll nélkül, de itt átértelmeződött fiatal férfivá. A szakállas szárnyas istenalak átkerült a baloldalról a jobb oldalra, és elvesztette a szárnyát. Viszont ugyanazokat a tárgyakat tartja a kezében, és ugyanazokat a mozdulatokat teszi (tükrözve). Igazából ez az alak köszön vissza a szakáll nélküli férfi mögött álló szakállas férfiban is.” (Perczel István vallástörténész magyarázata)
Vajon ki és miért tartotta fontosnak, hogy az ókori jelenet utánérzése a bérház előteréből nyílóan a lépcsőház melletti oldalfalra kerüljön? Lehetséges, hogy nem is a ház építésének idején, hanem később, már csak akkor került ide, amikor a Magyar Zsidók Egyesülete 1938-ban ideköltözött az I. emeletre? A dombormű készítőjének neve, de különösen készítésének ideje választ adhatna erre, egyelőre azonban mindkettő ismeretlen.
Az épület kevésbé titokzatos, de belső karakterét alapvetően meghatározó dísze a körbeépített udvart keretező, geometrikus motívumú kovácsoltvas korlát és a hozzá tartozó stilizált madárfejes kitámasztó korlátok sora. Az udvart 1957-től félig elfoglaló, azóta mohával is benőtt tetejű földszintes műhely- és raktárépület mögött a lépcsőház egyszerű tömege emelkedik. A teljes telekterület alápincézett, hogy a földszinti üzleteknek és a szinte a teljes mezzaninszintet elfoglaló egykori egyterű, hatalmas műhelynek kellő raktárfelületet biztosítson. Talán szabóság lehetett itt, mert az államosítás után a Minta Női Szabók Kisipari Termelő Szövetkezete működött a helyén (a tulajdonosoktól elvett üzletek, műhelyek, gyárak funkciója általában megmaradt, csak állami keretek között). A sarokról a tervtári tervek szerint hatalmas kávéház is nyílt. A komfortos-cselédszobás lakásokba lifttel lehetett feljutni. A manzárdtetőben középen mindkét utca felé műterem magasodik.
A bérház kialakítása általában nem emlékeztet Bíró Gyula többi VII. kerületi épületeire, de a homlokzat felületét az ablakok alatt a Wesselényi utca 8.-hoz és 10.-hez hasonlóan stilizált életfamotívum díszíti, a lépcsőt – ugyanúgy, mint ott és a Wesselényi utca 13.-ban – gyönyörű mélykék Zsolnay-csempe kíséri. Itt azonban a mezzaninszint fölött a kiugró zárterkélyek kockakonzoljait alátámasztó azték hatást tükröző férfifejeken és felül a talán azték vagy Egyiptomot idéző, meglepően kisméretű atlaszokon erősen érezhető a német jugendstil, ezen belül Franz Metzner német szobrász hatása.