Vörösmarty utca 47/A
építés éve:
1888.
építtető:
Kánitz Lipót nagykereskedő
funkció:
városi palota, későbbi gyárral, 2010-től MÚOSZ székház
építész:
Bachmann Károly

A Vörösmarty utcai városi paloták sorába tartozik Kánitz Lipót nagykereskedő L alakú, emeletráépítéssel kialakult egyemeletes pesti háza is. Az egyszerű földszint fölött díszes emelet emelkedik, középen kétoldali erkéllyel közrefogott zárterkéllyel. Mindkét szinten négyszobás lakást alakítottak ki, az utca felé három egybenyíló szobával. Az épület jellegzetessége az erkélyeken, az alagsori ablakokon vagy az utcai és az udvarra vezető kapu kovácsoltvas rácsán egyaránt megjelenő, levelekkel, rozettákkal díszített gyönyörű díszlakatosmunka. A ház udvarán a későbbi tulajdonos, gróf Keglevich István szeszfőzdét építtetett, 1939-ben az utódai által épített szeszfőzde Konyakgyár Rt. néven komolyabb gyárrá alakult. 1941-ben – a tervtári tervek szerint – a gyár már az Ecetipari Nemzeti Vállalaté. Ekkor az udvart alápincézték, felette laboratórium és modern, kétemeletes, lapos tetős üzem épült. Mára mindez eltűnt. Az utcai épület megtartása mellett belül 2010 óta többszintes irodaépület emelkedik, ez lett Kánitz Lipót egykori lakóházával együtt az újságírók új modern székháza (MÚOSZ-székház).


Kánitz Lipót apja, Kánitz Ignác (1831 körül–1901) 1870-ben nagykereskedést alapított Kánitz Ignác és Fiai (Lipót, Géza, Artúr) Kézműáru Rt. néven. (A Kánitz név szerepel a XIX. század eleji 527 óbudai család legelőkelőbbjei között, hasonlóan például az Abeles, a Boskowitz vagy a Goldberger családéhoz – Kempelen Béla: Magyar zsidó családok, II. kötet, Makkabi, 1999. 35. o.) A családi vállalkozás olyan sikeres volt, hogy Kánitz Ignác 1899–1901-ben az 1898-ban elbontott Újépület helyén kialakított parcellák egyikén, az V. Szabadság tér 10.– Kiss Ernő utca 2. alatt építtette fel azt a jelentős, ötemeletes saroképületet, amely ma az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségéé. A földszinten eredetileg az iparcikkeket árusító Kánitz-áruház kapott helyet, a család tagjai az emeleten laktak. 


A kiemelkedő városképi helyzetű, építészetileg is jelentős, bécsies szecessziót képviselő egykori Kánitz-féle üzlet- és bérház – amit a Kármán–Ulmann építészpáros tervezett – a szintén Kármán Géza és Ulmann Gyula által tervezett – és ma ugyancsak az amerikai nagykövetséghez tartozó – két szomszédos épülettel együtt (Szabadság tér 11. és 12.) műemlék. 


Kánitz Ignác a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik a Nyugati út/2 szakaszán, a III. parcellában.  Síremléke a Kohn-műhelyben készült (Tóth Vilmos: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, 2014. 72. o.). Fia, Kánitz Lipót (1863–1937) sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található (38-37-19), ahogy Kánitz Gézáé is (19A-2-22). Úgy tűnik, testvérüket, Kánitz Artúrt nem itt, hanem a Kerepesi úti temetőben temették el (37-1-3).