A fővárosban 1840-től 1872-ig még viszonylag kevés zsidó építtető volt (egy-két kivételtől eltekintve nem volt zsidó tervező és kivitelező sem). Az ekkor épült ún. korai házak közül városképileg az egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb lovag köves-gyűri Freistädtler Antal (1813 – Tótvázsony, 1892), a legnagyobb Balaton környéki földbirtokos Bajcsy Zsilinszky úti, hegyesszögű saroktelken álló, ívesen forduló, kör alakú saroktoronnyal is kiemelt, Iparudvarnak nevezett négyemeletes bérháza. Hihetetlenül hangzik, de Freistädtler Antal a bérház tervezésével a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építészét, Otto Wagnert (1841–1918) bízta meg. Így a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga mellett ez Otto Wagner egyetlen másik pesti tervezése. A zsinagógával szinte egy időben épült sarokháznál, ahogy a zsinagógánál is, Wagner segítője – feltehetően a tervezésben és a kivitelezésben is – Kallina Mór volt. „Egy további épületet, az ún. „Iparudvar”-t a Bajcsy Zsilinszky út és az Ó utca sarkán (régebben Váci körút – Ó utca sarok), Wagner Kallinával együtt építette 1871–1872-ben Freistädtler Antal zsidó földbirtokosnak. Feltehető, hogy Wagner ezt a megbízatást is a zsinagóga-építéssel összefüggésben kapta.” (Forrás: Ines Müller: A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 44.)

A később bécsi épületeivel világhírűvé vált Otto Wagner újító szellemét ennél a bérháznál azonban – bár korai historizáló stílusával a korszak egyik kiemelkedően szép és négy emeletével ritka magas épületének számított – még semmi nem jelzi. Építése mégis a korabeli Pesten nagy esemény lehetett, mivel Hevesi (Lőwy) Lajos a városegyesítés évében, 1873-ban megjelent Budapest és környéke című, az épen csak megszülető Budapest első útikönyvében a pesti városnéző sétáról szóló részben külön megemlíti: „… bekanyarodván, a Templomtéren végig megyünk s kiérünk a hatalmas Váczi-útra [Váci körút, ma Bajcsy-Zsilinszky út], mely félév óta párisi mintájú nagyszerű boulevarddá van alakítva, minővé még ez év folytán a Kerepesi és Országutat [ma Rákóczi út és Károly körút] is át fogják változtatni. E pompás távlatot nyújtó közút két házsora azonban mindeddig nincs egészen a modern kor ízlésének színvonalára emelve s bár az új nagy házak rajta egymásután emelkednek, mégis maradt eddig földszintes rozzant viskó is elég. Az út túlsó oldalán sárgás színű hatalmas új sarokház tűnik leginkább szemünkbe; ez az úgynevezett "Ipar-udvar", melyet Freistädtler birtokos építtetett Kallina építész által; a fölső emelet freskói Lotz Károlytól valók.” (Forrás: Hevesi Lajos: Budapest és környéke (1873). Budapesti Negyed, 45. (2004/3), EPA)

Fredstädtler Antal először nem Otto Wagnert, hanem Feszl Frigyest bízta meg e jelentős sarokház megtervezésével, aki 1861-ben majd 1867-ben is készített számára egy „finoman” romantikus tervet. Mi késztethette a megbízót 1871-ben a váltásra, nem tudni, de feltehetően az új dolgokra nyitott építtető a városegyesítésre készülő Pest világvárosias átépüléséhez akart igazodni. Ez sikerült is, hiszen az Otto Wagner tervezte sarokház nemcsak szépségével, de méretével is méltó párja az útvonal későbbi épületeinek, például a szomszédos (19/B), 1938-ban épült modern bérháznak is. 

Az óriási telken álló „Iparudvarnak” nevezett, mégis feltűnően elegáns négyemeletes bérház városképileg legjelentősebb, szinte palotaszerű része a sarokkialakítása második emeleti, gyönyörű kovácsoltvas erkélyével, korinthoszi fejezetes falpillérek által közrefogott falnyílásaival, páros lovas reliefjeivel, legfelül női hermáival. A Hevesi Lajos által említett Lotz Károly freskóknak azonban nyoma sincs, ahogy a sárga szín is szürkére váltott. A tágas előtérből induló főlépcsőt ma már ritkának számító angyalos öntöttvas korlát kíséri, és végig még az eredeti kovácsoltvas lámpák világítják meg, ahogy az elsővel teljesen azonos kialakítású másik lépcsőházat is. A telek méretéből fakadóan az Ó utca felé hosszan elnyúló ház lakásait az utca felőli oldalon végig lodzsasorról lehet megközelíteni. Az Ó utcáról nyílik a ház második bejárata is. Az „Iparudvar” nevet adó műhelyek a lodzsasorral szemben, a hosszanti belső szárnyban az udvarról megközelíthetően helyezkedtek el, így sehol nincs függőfolyosó. Ez a különleges, minden szempontból ritkaságnak számító Otto Wagner tervezte gyönyörű bérház, mely ma kerületi védelem alatt áll, méltán érdemelt volna műemléki védelmet, és akkor talán nem rontották volna el silány emeletráépítéssel, mely különösen a belső udvarnak ártott sokat, és melynek egyetlen előnye az így megemelt épület legfelső szintjéről nyíló kilátás.  

A vállalkozó szellemű és nagy vagyonnal rendelkező Freistädtler Antal ezen kívül Pesten és Kaposváron is több bérházat építtetett. Hatalmas birtokát, melynek középpontja Kövesgyűrpuszta volt, ötezer katasztrális holdra, vagyonát 17-18 millió forintra becsülték. Birtokai többek között Tótvázsonyban, Szigligeten, Hegymagason és Bőszénfán voltak. Szeszgyárat, szarvasmarhatelepet létesített, Tótvázsonyban pedig húszszobás kastélyt építtetett. Beszállt a Veszprém környéki és a Tapolca környéki vasút kiépítésébe, emellett Kaposvár városfejlődésében is komoly szerepet játszott. Birtokai környezetét fellendítette, jószívűsége és bőkezűsége miatt állítólag cselédei is szerették. Jelentős adományai közé tartozott „a vagyontalan leánygyermekek házias neveltetésére és kiképzésére Kaposváron alapítandó Mária Valéria főhercegnő nevét viselő intézet” felállítására a vármegyének adott 10 ezer, mások szerint 15 ezer frank. Érdemeiért még abban az évben Ferencz József-rendet, 1873-ban pedig a Vaskorona-rend harmadosztályú lovagi címét kapta. Amíg élt, a húsz árva lányt nevelő intézet zavartalanul működött. 

Ő adományozta a kaposvári zsidó temető területének kétharmadát kitevő 4,5 hektárt is. Bár ő a tótvázsonyi temetőben nyugszik, feleségét, Freistädtler Antalné Schaffer Annát (1822–96) és egyik fiát, lovag köves-gyűri Freistädtler Vilmost (1853–90) a zsidó temetőben temették el, ahol sírjukat egymás mellett álló fekete márvány obeliszkek jelzik. (Forrás: Somogy Temetkezési Kft.)

Freistädtler Antal végrendeletében is jelentős összeget hagyományozott közcélokra. Óriási vagyonából „…1892-ben, a zsidó felekezet emancipációjának 25. évfordulója alkalmával egymillió forintos alapítványt hozott létre egy felekezeti gimnázium megteremtésére, a pénz tízéves kamatait pedig a fenntartásra fordíttatta. A pénzt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezelte, s a szerződés kimondta, hogy az alapítvány rendeltetése elsősorban izraelita vallású tanulók befogadását szolgáló gimnázium létesítése Budapesten.” (Forrás: Zsigmond Anna: A százéves magyar zsidó oktatás paradigmái. Múlt és Jövő) Így az ő kezdeményezése és részben az ő adománya jóvoltából épült fel 1912–31 között a Lajta Béla tervezte zsidó gimnázium.