Spitz Hermann (Kisvárda, 1874 – Budapest, 1940) azt követően, hogy 1910-ben kiárusította belvárosi, Deák Ferenc utca 13. szám alatti selyem-, kelme-, csipke-, szalag- és női divatáruházát (Forrás: Egyenlőség, 1910.06.19. 12. o.), 1922-ben, második házassága évében vehette meg az Erzsébet körút 34. szám alatti bérházat, ahol az első emeleten ötven embert befogadó zsinagógát alapított. A ház egykori lakói, a Katz család emlékezete szerint a hátsó udvaron állították fel a szukkot sátrat. Spitz Hermann a bejárat egyik oldalán ruhaanyag-, a másik oldalán lakástextil üzletet nyitott, az 1927/28. évi Szombat Almanach címtára szerint pedig a selyemáruháza működött itt. Sokirányú jótékonysági tevékenységeinek sora talán a Wesselényi utca 13.-ban 1914-ben indított Orthoox Népasztal alapításával kezdődött, melynek hosszú ideig igazgatója volt. A budapesti ortodox hitközségnek és a Chevra Kadisa választmányának is tagja lett, emellett az Országos Bikur Cholim vezetésének is. Az üzleti élettől 1934-ben visszavonulva kizárólag a felekezet ügyeinek és a jótékonyságnak élt. Még ugyanebben az évben, házában – mérsékelt bérért – tizenhét „munkaképtelen aggot” befogadó Szeretetotthon kialakítását tette lehetővé.
66 éves korában bekövetkezett halálakor az Orthodox Zsidó Újság (II. évf. 10–11. sz.) nekrológja így emlékezett meg róla: „A megdicsőült, akit a gondviselés megáldott anyagi javakkal, saját épületében templomot tartott fenn, de házát egyébként is szentéllyé avatta szeretetház elhelyezése, szegények gondozása, rászoruló talmudtudósok segélyezése, szegénysorsú leányok kiházasítása által… A Szentföldön házat vásárolt, ahol szegény talmudtudósok ingyenes elhelyezést nyertek.” A Gránátos utcai zsidó temetőben temették el. Temetése után az általa emelt templomban emlékeztek rá, ahol Hoffmann Simon, a zsinagóga rabbija mondta a gyászbeszédet.
Ma az imaház helyén nyelviskola működik. Arra, hogy itt egykor zsinagóga volt, egyedül a függőfolyosó felé néző hatalmas ablak és a szokatlanul díszes, faragott bejárati ajtó utal. A ház egyik földszinti lakója szerint a hatvanas évek elején az imaterem párátlanítását szolgáló berendezést szétverték, a lakásban és az imateremben álló három cserépkályha közül egyet műemléki felügyelet mellett elbontottak, elvittek.
A bérház építtetője, Feledi (Fuchs) Miksa (1850–1921) többszörös háztulajdonos nem mindig foglalkozott ingatlannal, úgy tűnik kezdetben zsibárus volt a Dob utcában. Az Erzsébet körúti ház felépülése utáni években a közelben, a Wesselényi utca 54. alatti bérházban élt, melyet szintén ő építtetett. Nevét 1887-ben, az Erzsébet körút 34. építése idején változtatta Fuchsról Feledire (máshol Feledy). 1910-ben oroszpataki előnévvel magyar nemességet is kapott. Az Erzsébet körúton és a Teréz körúton ezen kívül is több bérháza áll: a szomszédos Erzsébet körút 36., a Teréz körút 29., 35. és a Nyugati tér 5. További bérházai is kivétel nélkül a pesti oldalon találhatók. A Kozma utcai zsidó temetőben temették el (4-5-12).
Az épület 1944-ben tizenöt Erzsébet körúti társával együtt csillagos ház lett. Ma része a főváros által védett épületegyüttesnek.