A Munkácsy Mihály utca szecessziós villasorába illeszkedő, Epreskertre néző, kerületi védelem alatt álló villa építtetője, Rudas Gyula életrajzi adatai addig, amíg fel nem figyelt erre a weboldalra unokája, Rudas Pál, nem voltak ismertek. Szinte csak annyit lehetett tudni róla, hogy 1900-ban elvette Sonnenfeld Júliát.
Unokája tájékoztatása szerint Rudas (Rosenzweig) Gyula (Csitár, 1875 – Budapest, 1939) királyi kormányfőtanácsos és bankigazgató volt. 1889-től az 1853-ban alapított híres kereskedelmi iskola, az Aradi utca 10. alatti Rőzer-féle tanintézet diákja volt. 1893-ban Rudasra magyarosított. „Az Angol–Magyar Bankban kezdett dolgozni fogalmazóként annak megalakulásakor, 1895-ben, és ügyvezető igazgatójaként, igazgatósági tagként ment nyugdíjba 1938-ban. A Magyar Sójövedéknek 25 évig volt elnöke. Az I. világháború alatt a sóellátás megszervezésében és vezetésében szerzett érdemei elismeréseként a császár a Ferenc József Rend tisztikeresztjével tüntette ki. Elnöke volt a Magyar Déligyümölcs Kereskedelemnek és oszlopos tagja a mai Duna Palotában indult Lipótvárosi Kaszinónak. 1939-ben bekövetkezett halála megóvta attól, hogy végig kelljen élnie teljes életműve összeomlását és meggyalázását, a családja pusztulását és későbbi kifosztását.”
Felesége, Sonnenfeld Júlia apja magkereskedő volt. Négy gyerekük született: Pál (Rudas Pál édesapja), Margit, Klára, Erzsébet. (Klára festőművész lett, Szabó Lőrinc közeli jó barátja). Rudas Gyula, aki saját erejéből lett egyszerű fogalmazóból tekintélyes bankigazgató, 1932-ben egy másik gyönyörű villát is építtetett, a II. kerületi Érmelléki utca 14.-ben, ezúttal a családjának. A kétemeletes, 350 m²-es, lapos tetős villát Nay és Strausz, a Mai Manó-ház építészei tervezték számára. A villa szerepel Ferkai András: Buda építészete a két világháború között című, 1995-ben megjelent kötetében (p. 82.)
A holokauszt idején a Sonnenfeld család minden tagja eltűnt, elpusztult, de a Rudas család megmenekült. Rudas Gyula ekkor már nem élt, de fiát, Pált a gödöllői munkaszolgálatból egyenesen Mauthausenbe vitték, 30 kilósan mégis életben maradt. A család azonban csak 1951-ig élhetett a saját villájában. Június 14-én egy napon belül költözni kellett. A kitelepítési parancs Mikófalvára szólt. A kitelepítettek és a falu lakói barátságot kötöttek egymással, annyira, hogy közösen írtak és jelentettek meg egy nagyon érdekes könyvet: Kitelepítve Mikófalván címmel (Helikon kiadó, 2011.)
Unokája tájékoztatása szerint Rudas (Rosenzweig) Gyula (Csitár, 1875 – Budapest, 1939) királyi kormányfőtanácsos és bankigazgató volt. 1889-től az 1853-ban alapított híres kereskedelmi iskola, az Aradi utca 10. alatti Rőzer-féle tanintézet diákja volt. 1893-ban Rudasra magyarosított. „Az Angol–Magyar Bankban kezdett dolgozni fogalmazóként annak megalakulásakor, 1895-ben, és ügyvezető igazgatójaként, igazgatósági tagként ment nyugdíjba 1938-ban. A Magyar Sójövedéknek 25 évig volt elnöke. Az I. világháború alatt a sóellátás megszervezésében és vezetésében szerzett érdemei elismeréseként a császár a Ferenc József Rend tisztikeresztjével tüntette ki. Elnöke volt a Magyar Déligyümölcs Kereskedelemnek és oszlopos tagja a mai Duna Palotában indult Lipótvárosi Kaszinónak. 1939-ben bekövetkezett halála megóvta attól, hogy végig kelljen élnie teljes életműve összeomlását és meggyalázását, a családja pusztulását és későbbi kifosztását.”
Felesége, Sonnenfeld Júlia apja magkereskedő volt. Négy gyerekük született: Pál (Rudas Pál édesapja), Margit, Klára, Erzsébet. (Klára festőművész lett, Szabó Lőrinc közeli jó barátja). Rudas Gyula, aki saját erejéből lett egyszerű fogalmazóból tekintélyes bankigazgató, 1932-ben egy másik gyönyörű villát is építtetett, a II. kerületi Érmelléki utca 14.-ben, ezúttal a családjának. A kétemeletes, 350 m²-es, lapos tetős villát Nay és Strausz, a Mai Manó-ház építészei tervezték számára. A villa szerepel Ferkai András: Buda építészete a két világháború között című, 1995-ben megjelent kötetében (p. 82.)
A holokauszt idején a Sonnenfeld család minden tagja eltűnt, elpusztult, de a Rudas család megmenekült. Rudas Gyula ekkor már nem élt, de fiát, Pált a gödöllői munkaszolgálatból egyenesen Mauthausenbe vitték, 30 kilósan mégis életben maradt. A család azonban csak 1951-ig élhetett a saját villájában. Június 14-én egy napon belül költözni kellett. A kitelepítési parancs Mikófalvára szólt. A kitelepítettek és a falu lakói barátságot kötöttek egymással, annyira, hogy közösen írtak és jelentettek meg egy nagyon érdekes könyvet: Kitelepítve Mikófalván címmel (Helikon kiadó, 2011.)