A Révay utca páros oldalán a XIX. század végén és a XX. század elején épült, ma egységesen kerületi utcaképi védelem alatt álló izgalmasnál izgalmasabb házak többségét zsidók építették. Közöttük van a Budapesten és Bécsben működő aranyműves és műkereskedő Egger testvérek háromemeletes, műteremszintes bérháza is. Már apjuk, id. Egger Sámuel is aranyműves volt, és éremgyűjtő.
A gyönyörű, íves zárterkélyekkel megmozgatott, hullámzó felületű homlokzat mögött a modern szállodává (12 Révay Hotel) átalakított belső tér ma már alig őriz valamit a Sebestyén Artúr tervezte épület egykori értékeiből. Azonban az a kevés is, ami még látható belőle, és a szálloda üvegtetővel fedett udvarán, a lobbi üvegteteje felett felvillan, lenyűgöző hatású. Ez a főlépcsőház tornya, ahol megmaradt a szecessziós kovácsoltvas korlát és lámpa, valamint a lépcsőt díszítő gipszdombormű.
A legidősebb fivér, Egger Dávid (1832–97) az Egger-féle Zománcgyár alapító igazgatója, a hagyományos magyar zománcművészet felvirágoztatója volt, de már nem élt a ház felépítésekor. Haláláig az Andrássy út 17.-ben a Rosenberg-házban lakott. A Zsidó Lexikon szócikke így ír róla: „Az 1870-80-as években a legkiválóbb ötvösművészek egyike, aki az Egger testvérek aranyműves és régiségkereskedő cég budapesti főnöke volt. 1880-ban Stefánia főhercegnő részére ő készítette Budapest főváros nászajándékát, mely egy magyaros stílusban tervezett teljes ékszerkészletből állott. Felülmúlhatatlan ügyességgel utánozta a régi zománcok minden faját, de működését félben hagyta mielőtt gazdag tapasztalatait a modern zománc terén felhasználhatta volna. A magyar főpapok közül különösen Ipolyi Arnold püspök foglalkoztatta. Az Egger-műhelyből való az Orsz. Iparművészeti Múzeumban egy szenteltvíztartó aranyzománc dísszel.”
1894-ig az Egger Dávid, Egger Henrik és Egger Gyula (ifj. Sámuel) ékszer- régiség- és éremkereskedés a Dorottya utca 9.-ben működött. 1896–97-ben az Egger testvérek jogutódjaként Róser Adolf arany- és ezüstművest tünteti fel a Huszár utca 7.-ben a Budapesti Lak- és Czímjegyzék.
Az Egger testvérek közül Henrik műgyűjtőként is híres volt. Az Iparművészeti Múzeum 1915-ben diadalmasan közölte, hogy Egger Henrik (?–1914) műkereskedő és műgyűjtő gyűjteménye hozzájuk került: „Egészen a legutóbbi időkig a külföldi ötvösművészetnek csak nagyon kevés emlékét tudta felmutatni Múzeumunk s ezért történetében korszakot alkotó szerzeménynek kell tekintenünk néhai Egger Henrik gyűjteményét. Ebben 28 darab az ötvösmunka és ékszer, melynek több mint felerésze külföldi mester kezét dicséri, valamennyinek minősége pedig elsőrendű.” (Forrás: Layer Károly, dr.: Az O. M. Iparművészeti Múzeum gyűjteményei. Magyar Iparművészet. EPA) 1924-ben külön szobát rendeztek be az Egger-gyűjteménynek „a megfelelő falburkolatokkal és stucco-díszítményekkel”, melynek teljes költségét Schmidt Miksa bútorgyáros vállalta. (Forrás: Magyar Iparművészet. EPA)
Egger Dávid a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik (J-15-10), ahol édesapja, Egger Samu (J-55-1) is. Egger Henrik és ifj. Egger Sámuel sírhelyéről eddig nem sikerült semmit megtudni.
A háború után, 1945-ben a bérház még az Egger családé volt, egy másik ágáé: itt élt már 1919-ben is a római katolikus vallásra tért dr. Egger Leó, a kőbányai Dr. Egger Leó és Egger Izidor Gyógyszervegyészeti Gyár tulajdonosa, valamint dr. Egger István szívspecialista.