Az Operaház közvetlen szomszédságában 1888-ban pompás háromemeletes bérházat építtetett Altsock Salamon, mely harmonikusan illeszkedik a Dalszínház és a Lázár utca itteni neobarokk világához, és méltó a neoreneszánsz Operaházhoz. Nem lehetett akárki, ha itt építkezett, és nem is akárkit bízott meg a tervezéssel: a Svájcban született id. Ray Rezső készítette a ház terveit, aki a Royal szálló épületét, a Lukács uszodáét és több más jelentős épület tervét is. Közvetlen szomszédságában, a Lázár utcai oldalon, a 13. szám alatt szintén egy általa építtetett kétemeletes bérház állt, korábbi ennél (1871), de lebontották, ma egy óriási új épület épül a telken. Ennek a Dalszínház utcai sarokháznak a helyén is állt valamikor egy másik, benne 1859-től egy ideig az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet működött. 

Az ugyancsak zsidó tulajdonos által építtetett, kerületi védettségű Dalszínház utca 8.-cal együtt (Freiberger Samu, 1891) ez a rusztikus architektúrájú neobarokk bérház különleges zárterkélyével és erkélyekkel megmozgatott homlokzataival, gyönyörű épületszobrászati díszítéseivel az Operaház méltó külső díszlete. Az igazi meglepetés azonban az épületbe lépve éri az embert. A neobarokk külső mögött műalkotásnak is nevezhető neobarokk belső tér fogad. A bejáratot kísérő díszesen faragott fa lambéria megszakítatlanul folytatódik a félköríves lépcsőházi térben. A látványt ugyancsak díszesen faragott keretű, hatalmas tükör egészíti ki, de díszes faragások láthatók a mennyezet alatti párkányon és a mennyezeten is. Az előteret és a lépcsőt a mai napig az eredeti kovácsoltvas lámpák világítják meg. Ha nem tudnánk arról, ami eltűnt, például az egykor a főlépcsőt indító két bronzszoborról, tökéletes állapotban megmaradt belső térre gondolhatnánk, beleértve minden részletét: a padlóburkolatot, a kovácsoltvas korlátot, az üvegablakokat. Ebből a gyönyörű térből léphetünk ki a körbezárt udvarba, melyből a hátsó szárnynál, az egykor lámpatartóként szolgáló öntöttvas oszloppal indított előlépcsőn át vezet az út a hátsó udvarhoz és a szinte főlépcsőnek tűnő, ahhoz hasonlóan félköríves, lenyűgöző melléklépcsőhöz. 

Altstock Salamonról (?–Budapest, 1899) azon kívül, hogy tehetős ember lehetett, nem tudni sokat. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. 1854-ben egyik testvérével, Gyulával a Dohány utcai zsinagóga földszintjén megvették a jobb oldali 129. pad 9. ülését (Forrás: MILEV). Német nyelvű végrendeletét 1899-ben hirdették ki. Sírja nem ismert. Egy közjegyzői okirat szerint 1893-ban szinte az egész család, a nyolc testvér többsége (beleértve a férjezetteket is) a Lázár utca 13.-ban élt, az Altstock Salamon magánzó és háztulajdonos által 1871-ben építtetett, Frey Lajos tervezte házban. Az okirat szerint a testvérek közül mindenki vagy kereskedő, vagy magánzó volt, kivéve egy földbirtokost. (Forrás: Hungaricana) Egy másik, 1894-es közjegyzői irat is ezt erősíti, hiszen eszerint Altstock Gizella, aki nagykereskedő lányaként volt bejegyezve, szintén a Lázár utca 13.-ban lakott, ahogy Altstock Gyula (1840–1919) nagykereskedő is. Apáról és lányáról lehet szó, Altstock Salamonnak arról a testvéréről, akivel közösen vettek üléshelyet a zsinagógában. 

A háború előtt a Dalszínház utca 10. tulajdonosa dr. Alpár volt, aki a nagyapjától örökölte a házat. Nyilván ő magyarosított. A családból Tihanyi Nándorné sz. Altstock Gizella, akit a Kozma utcai zsidó temetőbe temettek el (10-10-42) édesanyjával, Altstock Gyuláné sz. Schwartz Lujzával (1855–1925) közös sírba, ekkor szintén itt lakott, az első emeleti erkélyes lakásban. 

Altstock Salamon háza 1944-ben csillagos ház lett. Az Opera szomszédságában, világörökségi területen álló épület, mely akár egyedi műemléki védelmet is megérdemelne, ma kerületi védelem alatt áll.