Az Erzsébet körúttól csak egysaroknyira lévő keresztutcát Osvát Ernőről (Nagyvárad, 1877 – Budapest, 1929), az 1908-ban indult legendás Nyugat folyóirat szerkesztőjéről, későbbi főszerkesztőjéről, a magyar irodalom egyik legnagyobb irodalomszervezőjéről és kritikusáról nevezték el. A Rákóczi úttól induló utca sarkán elhelyezett tábla szerint Osvát Ernő itt, a Rákóczi út 58. szám alatti Metropol szállóban élt élete végén. Kosztolányi Dezső Osvát utolsó idejét, tragikus halálát is leíró, gyönyörű és megrázó emlékezését azonban a Dózsa György út 66. földszint 4. bejáratának fotója kíséri. Itt látogatta meg Osvátot Kosztolányi két héttel az író halála előtt, és itt volt halálának napján is. 

„Utoljára két héttel ezelőtt jártam nála egy este. Amikor beléptem hozzá, dolgozószobájában állt, egyedül, fekete télikabátban, hálóingben, fehér vitorlavászon nadrágban s kezét a télikabátja zsebébe dugta. Fázott. Hideg volt itt, ha fűtöttek is, mert állandóan szellőztettek, friss levegő kellett a tüdőbetegnek. Milyen szürke, kopár volt ez a dolgozószoba. Ékességét, a könyvtárat, melyet egy életen át gyűjtött, aztán adta el, mikor a leányát egy tátrai szanatóriumba küldette s most a polcokon a kicsorbult sorokban csak pár kötet lézengett.” (Forrás: Hatvany Lajos (szerk.): Beszélő házak. Bibliotecha, Budapest, 1957. p. 204-208). A modern magyar irodalom nagyhatású szerkesztője – tüdőbeteg lánya tragikus halála után – saját maga vetett véget szenvedélyes és szenvedéssel teli életének. 

Lakása nem véletlenül volt az Aréna úton, a mai Dózsa György út 66.-ban, hiszen itt készült a Nyugat első két száma. A háromemeletes sarokbérház 1899-ben Schindler Károly számára épült. Homlokzatán kovácsoltvas erkélyek sora, kariatidák és zenélő angyalok reliefjei. Belső terei elegánsak, a kis mélységű hosszúkás udvar különös térhatású, hosszabbik oldala lodzsás. A kapualj, a lépcsőház és az udvar minden részlete is a kort jellemző magas színvonalon készült.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 150-152.)

Osvát Ernő nagyváradi zsidó családban, Róth Ezékiel néven született. Családnevét egyetemi évei alatt magyarosította. 1895-től élt Budapesten. A Nyugat szerkesztőjeként ő fedezte fel többek között Babitsot, Móriczot, Füst Milánt, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Tersánszkyt. 

Szerb Antal így írt 1934-ben Osvátról: „Puritán és áhítatos életét arra szentelte, hogy világosságra hozza a rejtett tehetségeket. A Nyugat későbbi nagyjait ő vezette be az irodalomba, de ő maga mindig háttérbe vonult, és csak arra vigyázott, hogy mindenki szabadon fejthesse ki egyéniségét.” (Forrás: Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Magvető, Budapest, 1934. p. 445. MEK)

Osvát Ernő síremléke a Kozma utcai zsidó temetőben (15-35-3) található. A szürke gránitból készült sztélé, ahogy Osvát élete is, visszafogott, elegáns.