Bajza utca 10.
építés éve:
1936.
funkció:
villa
kivitelező:
építész:
szemlőhegyi Fischer József
jelentős személyiség:
Pécsi Eszter statikus, az első női mérnök
építtető:
dr. Radó Géza nagykereskedő és neje, Walter Rózsi operaénekesnő

1936-ban több modern ötemeletes lakóház mellett (2., 4., 6., 8. szám) egy ebben a környezetben meglepő, leginkább az ekkor épült rózsadombi Bauhaus jellegű nagypolgári villákhoz hasonló luxusvilla is megjelent a Bajza utca erzsébetvárosi részén. A vasbetonvázas villa statikai terveit Pécsi (Pollák) Eszter (Kecskemét,1898 – New York, 1975) készítette. 

Pécsi Eszterék heten voltak testvérek. Igen nehéz anyagi körülmények között nőttek fel, négy leánytestvére mégis orvos lett, fivére is mérnök. Eszter 1915 és 1919 között még a Technische Hochschule hallgatója volt Berlinben. „Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem is megnyílt a nők előtt, hazatért, és itthon fejezte be tanulmányait. Az első magyar mérnöknőként 1920. március 8-án kapott építész oklevelet a királyi József Műegyetemen. 1920 és 1930 között a budapesti Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, rövidesen vezető tervező lett. Részt vett a CIAM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne) magyar csoportjának munkájában, és statikusként a korszak számos kitűnő építészével működött együtt. Másfél évtizedig (1930 és 1948 között) saját irodát tartott fenn, terveiben eredeti szerkezeti megoldásokat alkalmazott.” (Forrás: epiteszforum.hu)

Ő készítette a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda, a Fiumei úti Baleseti Kórház és a Kútvölgyi kórház szerkezeti terveit is. Férjének, szemlőhegyi Fischer Józsefnek (Juszuf), a két világháború közötti modern építészet egyik legkiemelkedőbb képviselőjének – ahogy ennél a villánál is – alkotótársa volt.  1949-től tovább tervezett, de már állami tervezőirodában, a KGMTI-ben. 1957-ben azonban politikai okokból elbocsátották (férje a szociáldemokraták képviseletében a Nagy Imre-kormány tagja volt). Ekkor hagyta el az országot. Először Bécsbe, majd Amerikába költözött.  New York-ban, ahol több épületen Breuer Marcellel is együtt dolgozott, komoly karriert futott be. „Különleges alapozási módszert fejlesztett ki a Hudson folyó partján épülő toronyházakhoz, ezért 1965-ben elnyerte »az év legjobb statikusa« címet.” 

A reprezentatív igényekre épített tetőteraszos villát dr. Radó (Rosenberg) Géza (Keszthely,1893 – Budapest,1965), a Textil-Ipar című újság szerkesztője és kiadója, egyben textil- és rövidáru nagykereskedő és felesége, Walter Rózsi (1901–74) operaénekesnő, a két háború közti évtizedek egyik legnagyobb magyar drámai szopránja építtette. A házaspár addig is a VII. kerületben élt, 1922-től a Nyár utca 14.-ben, ahol Radó Géza cérnakereskedelmi üzletet tartott fenn (Forrás: UrbFace), a Vámház körút 12.-ben pedig úri- és női divatáruházat. 

Radó azok közé az igen tehetős zsidók közé tartozott, akik kitértek, ő római katolikus lett. A Farkasréti temetőben nyugszik, közös sírban feleségével és anyósával (templomi árkádsor-N/A-26 sírbolt). A síremléken Walter Rózsi neve fölött, legfelül a Tosca imájának kezdő kottasora áll: „Vissi d‘arte, vissi d‘ amore…”. Evvel az operával indult 1921-ben.

A kétemeletes villa pincéjében és földszintjén csak kiszolgáló helyiségek és garázs volt. Az emeletre vezető L alakú lépcső által közrefogott kör alaprajzú cselédlépcső felvezetett a tetőteraszra is. A szellőzőket, kéményeket és az ételliftet szellemesen mind a lépcső körüli faltestbe rejtették. Az első emeleti reprezentatív terek (hall, zeneszoba, ebédlő, télikert stb.) mind egybenyíltak.  A kert felé néző terasz eltolható üvegfalat és napvédő vászonredőnyt kapott. A második emeletre, ahol a kertre néző hálók, az utcára nyíló fürdőszobák, gardróbok helyezkedtek el, a hallból induló, a homlokzat jellegzetes, lekerekített sarkú középrizalitjába simuló lépcső vezetett. A második emeleti széles teraszt hatalmas kihúzható vászonponyva védte. (Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, 2001. 173–174.)

A villa az államosítás után a fasori magánszanatóriumokkal együtt az itt kialakított belügyminisztériumi kórház része, bölcsődéje lett. Hosszú évek óta elhagyatottan, üresen áll, pusztul. Az épületbelsőt teljesen, a külső homlokzatokat erősen átalakították, bal oldalkertjét elvették, az első emeleti teraszt beépítették, a főbejárat feletti üvegfalat copilit üvegre cserélték, de az első emeleti teraszról még ma is különleges elliptikus ívű, Le Corbusier-hatást tükröző vasbeton lépcső vezet le a valaha volt kertbe. 

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 144.)