Benczúr utca 47.
Liget szanatórium
építés éve:
1908–1909.
építtető:
dr. Jakab László orvos, szanatórium tulajdonos
funkció:
szanatórium, ma irodaház
építész:

Az Erzsébetváros Liget közelében felépült szanatóriumai közül a két legszebb, leghíresebb 1909-ben a Benczúr utca 47.-ben felépült Liget és 1911-ben felépült Aréna úti Park szanatórium volt, mindkettőt dr. Jakab László (1875–1940) építtette és testvére Jakab Dezső tervezte Komor Marcellel.


Jakab vidéki kocsmáros fiából lett jól képzett orvos és a korszellemet felismerő üzletember. Pályáját 1898-ban a Korányi-klinikán kezdte, 1903-tól pedig a fasori Herczel szanatóriumban vezette a vízgyógyászatot. Tapasztalatai és a szanatóriumi kezelés divattá válása saját vállalkozásra ösztönözték. 1909-ben az Aréna út közelében építette fel a legendássá vált Liget szanatóriumot (itt volt 1913-ban morfium elvonókúrán Csáth Géza, itt halt meg 1919-ben Ady Endre, itt kezelték 1927-ben a súlyos beteg Krúdy Gyulát), majd a siker hatására 1911-ben az ugyancsak legendás Park szanatóriumot az Aréna út 84/b alatt. Mindkettőt testvérével, Jakab Dezsővel (1864–1932) terveztette, aki mint oly sok épület esetében, itt is Komor Marcellel dolgozott, ők ketten a kor egyik legjelentősebb építészpárosát alkották. 1897-től 1918-ig közös irodájukban számtalan bérház mellett olyan középületek, zsinagógák terveit készítették el, melyek a lechneri nemzeti szecessziós irányzatot követve megteremtették Kecskemét, Nagyvárad, Marosvásárhely, Szabadka és Palics szecessziós városarculatát. Nevükhöz fűződik a Fiumei úti OTI-székház terve és az Erkel Színház első terve is.


Komor Marcell (1868 – Sopronkeresztúr-Deutschkreutz, 1944), Kohn Sámuel rabbi fia, nemcsak nagy építész, de jelentős publicista és 1901-től a kéthetente megjelenő magyar építészeti és építőipari folyóiratnak, a Vállalkozók Lapjának a kiadója és a főszerkesztője volt. Ebben a lapban Ezery álnév alatt fejtette ki, hogy a modern magyar építészet csak a nemzeti motívumok, a hagyományos formák és a korszerű technológiák ötvözésével bontakozhat ki. A 20-as években a lapot fia folytatta. Ebből a lapból nőtt ki azután 1928-tól a magyar avantgarde építészet folyóirata a Tér és Forma.

1944-ben a németek az utcán elfogták: „Egy szál télikabátban, lyukas cipőben mindenféle felszerelés nélkül gyalogolt Ausztriába, ahol november 29-én szenvedése véget ért, 76 éves volt” – írja róla unokája, Székely Tamás (idézi Váralljay, 2006).”


(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 145-146.)