Miközben a Dózsa György út itteni szakaszán, a Zuglóhoz tartozó páratlan oldalon jelentős, a XX. század elejét képviselő négyemeletes épületek sorakoznak, a páros erzsébetvárosi oldalon a Csikágó negyed szélét többnyire háromemeletes, külvárosias jellegű bérházak határolják. Ezek közül emelkedik ki Knöpfler Ignác női divatkereskedő ötemeletes késő szecessziós bérháza.

A bérház Auschwitzban elpusztult építtetője (?–1944, Auschwitz) 1913-ban a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga tervezőire, az 1906-tól egészen az I. világháború végéig együtt dolgozó Löffler testvérekre bízta a tervezést (másik, 1910-ben elkészült bérházát, a Székely Bertalan utca 2/b alatt is ővelük terveztette). Az épület homlokzatán jól tükröződik a lift megjelenését követő építészeti (és társadalmi hierarchiai) változás. Itt már nem a gyalog legkönnyebben megközelíthető első emeleti lakást hangsúlyozza erkély, hanem a második emeletit, a harmadik és negyedik emelet jelentőségét pedig a kettős dór féloszlopok közé feszített íves zárt- és nyitott erkélyek adják. Az ötödik emeletet az erkélyek mellett Maróti Géza szobrai teszik az épület leghangsúlyosabb részévé. A két-két egész alakos női és férfi szoborhoz kapcsolódóan Göröncsér Vera a Köztérképen többek között ezt írja: "...különös érdekesség a nő lábánál a földre helyezett edény, a nagyszentmiklósi bikafejes ivócsanak mása, amely a korszak művészetében szimbolikus szerepet töltött be a hun-magyar kulturális és etnikai rokonság jelképeként." 

A belső terekben a klasszicizáló és a romantikus, már-már neobarokkot idéző elemek keveredése jellemző. A viszonylag szűk bejáratot egy-egy eozinos zöld kerámiával burkolt oszlop és a fölöttük feszülő ív teszi mégis nagyvonalúvá. Jellegzetes és nagyon szép a liftakna körüli drótrács díszítése és a lépcsőt kísérő kék Zsolnay csempelábazat. A belső terekben a fehér-fekete mettlachi és a külső függőfolyosók szürke-fehér cement padlóburkolatai is hatásosak. 

Építészeti és szobrászati értékei miatt az épület kerületi védelem alatt áll.