A Városligettel szemben, az egykori Aréna, a mai Dózsa György út mentén a XIX. század közepén még nyaralók, villák épültek. Közülük mára – a későbbi magasabb épületek között mintegy elvarázsolódva – csak egyetlenegy maradt meg, Káry Sámuel (Stomfa, Szlovákia, 1837 – Budapest, 1899) divatáru-kereskedő és neje, Leitner Leonóra egykori nyaralója. Előkelő üzletük, a Lefkovits és Káry-féle selyem- bársony- és csipkeüzlet nem akárhol működött: a Belváros középpontjában, a Gizella (ma Vörösmarty) tér 4. szám alatt. 

Stomfán, ahol egyes adatok szerint Káry Sámuel született, az 1670-es bécsi kiűzés után számos gazdag zsidó család telepedett le, komoly közösség alakult ki. Fényes Elek közlése szerint a lakosság közel harminc százaléka zsidó volt. A közösség zsinagógája 1803-ban épült fel. Feltételezhető, hogy Káry Sámuel szülei (Káry Ármin és Lőwy Fanni) a stomfai gazdag zsidók közé tartoztak. 

A nyaraló tervezését Káry Sámuel az akkor karlsruhei, bécsi és párizsi építészeti tanulmányai után épp visszatért Wellisch Alfréd (Pest, 1854 – Budapest, 1941) műépítészre bízta, aki a megbízás évében (1881) nyitott irodát Budapesten. Ez az első ismert munkája. A későbbiekben már igen sok, a főváros arculatát komolyan meghatározó historizáló, majd szecessziós épület terve fűződik a nevéhez, közel kétszázötvené. A bérházak és villák mellett olyan jelentős középületeké is, mint a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Arany János utcai székháza, a Tavaszmező utcai főgimnázium vagy az izraelita fiúárvaház a Városligeti fasor 23–25.-ben. Építési vállalkozóként és műépítészként gyűjtött hatalmas vagyonát bérház- és telekingatlanokba fektette. Saját tervezésű és építésű hatalmas és fényűző szecessziós bérpalotája, ahol a lakása és a műterme is volt (lásd a Magyar Építőművészet 1911/10-11. számát) a Duna-parton, a Parlamenttel szemben, a Kossuth tér 4. szám alatt (ma Igazságügyi Minisztérium) a tér meghatározó eleme. 

A szabadkőműves Wellisch híres volt jótékonykodásáról, több kulturális és emberbaráti alapítványt tett. 1925-ben hatalmas összeggel, 20 millió koronával támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát. Jelentős lehetett a műegyetemi hallgatók részére 1903-ban létrehozott Wellisch-pályadíj is, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége osztott ki évről évre. Építészi és mecénási tevékenysége, illetve az Országos Középítési Tanács tagjaként végzett munkája elismeréseként 1910-ben vágvecsei előnévvel magyar nemességet kapott. Kitért, így sírja nem apja, Wellisch Náthán épületfa-kereskedő mellett, a Kozma utcai zsidó temetőben található (43-31-46), hanem a Farkasréti temetőben (43-1), ahol a családi sírboltban vele együtt nyugszik felesége, baranyavári Ullmann Vilma (1861–1945) és fia, Wellisch Andor építész is (1886–1956). 

A villa az Urbanista blog szerzőjének is feltűnt. Így ír róla: „Egy valaha szebb napokat látott, finom klasszicista épület, hasonlít a közeli Hősök tere múzeumaira. Csak épp kecsesebb a ión oszlopaival, és idősebb is azoknál. 1881-ben építette Káry Sámuel divatáru-kereskedő, amikor ez még a város széle volt, ahová az emberek pihenni jártak."

A korai historizáló, egyemeletes villa főhomlokzata a görög templomokhoz hasonlóan relieffel díszített portikusszal zárul, udvari homlokzata előtt egykor nyitott, kétszintes, dór- illetve ion oszlopokon nyugvóelőcsarnok állt, tetején kialakított terasszal. Lépcsőházában a két kandeláberrel induló háromkarú lépcsőt öntöttvas korlát kíséri talán még ma is. Káry Sámuel 1890-ben még a villa tulajdonosa, de halála előtt pár évvel, 1898-ban a villa már dr. Ság Manóé, aki a Zsidó Lexikon szócikke szerint: „országgyűlési képviselő, ügyvéd (…) Cikkei az ügyvédi szaksajtóban, továbbá a Budapester Tagblattban és a Magyar Hírlapban jelennek meg. Haláláig a függetlenségi párt híve volt.” Később itt működött Réh Béla Elektromágneses Szanatóriuma és Gyógyintézete. Az épületet sokszor átalakították, az 1920-as években Bauer Emil tervei szerint egyemeletes szárnnyal bővítették.

Káry Sámuel a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (2-12-32). Az egykori nyaraló, mely ma műemlék, hosszú éveken át üresen állt és pusztult, de 2018-ben hozzákezdtek a felújításához. Tetőterének beépítésével 20 szobás szállodává alakítják. Így továbbra is képviselheti azt az időt , amikor a Városliget környéke még nyaralóhely volt.