Holló utca 4.
Zsidó Fiúárvaház
átépítés éve:
1869.
építész:
Schusbeck Pál
jelentős személyiség:
dr. Goldziher Ignác világhírű orientalista
jelentős személyiség:
dr. Kohn Sámuel főrabbi, történész
funkció:
fiúárvaház
építés éve:
1835.
funkció:
lakóház
építész:
Hild József
építtető:
Türsch Károly

1869-ben az Izraelita Hitközség Árvaügyi Bizottsága megvette az 1835-ben Türsch Károly részére Hild József tervezésében épült Holló utca 4. szám alatti kétemeletes, U alakú klasszicista lakóházat fiúárvaház létesítésére. Az épületet ekkor átalakították, az oldalszárnyak továbbépítésével bővítették. A lakások egy részét bérbe adták, hogy a zsidó fiúárvaház kiadásait fedezzék. Csak évek múlva, az adományozó halála után vált ismertté, hogy az épület megvételét, ahogy később, 1876-ban a Bethlen téri Izraelita Siketnémák Országos Intézetének létrehozását is, a Hitközségi Árva-bizottság élén álló Fochs Antal nagylelkű adománya tette lehetővé.

A ház különlegessége a jobb oldalon oszlopokkal indított, kovácsoltvas korláttal kísért íves lépcsőház és a lépcsőházi tér hatszögű mozaik padlóburkolatába illesztett Dávid-csillag. A zsidó szimbólum az épület megvételének idején kerülhetett a lépcsőházi térbe.

A hitközségtől bérelt első emeleti lakásban élt haláláig két híres tudós: Goldziher Ignác világhírű orientalista és dr. Kohn Sámuel történész. Emlékükre múzeum, kutatóhely, kiállítás nyílhatna, a Holló utca pedig adottságánál fogva a különböző kultúrák (iszlám, zsidó, román) utcájává is válhatott volna. Az utóbbi évtized folyamatai azonban más irányúak voltak. Az egykor arany- és ezüstműveseiről híres, mára teljesen átalakított Holló utcában szerencsére az egykori árvaházi épület műemlékként megmaradt. A két tudósról a kapu két oldalán gyönyörű szövegű emléktábla emlékezik meg.

Dr. Kohn Sámuel (1841–1920) a pesti izraelita hitközség főrabbija, hitszónok, a magyar zsidóság történetírója volt.1866-ban ő mondott először magyar nyelvű hitszónoklatot a Dohány utcai zsinagógában. Ezután választották a hitközség rabbijává, majd 1905-ben főrabbivá. Igen nagy szerepet játszott az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában, és sokat tett a pesti zsidóság magyarosítása érdekében. I. Ferenc József előbb királyi tanácsosi, majd udvari tanácsosi ranggal tüntette ki. Három nyelven írt  tudományos munkái közül az 1884-ben Budapesten megjelent A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig című talán a legfontosabb. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben az archaikus rabbi soron található (4-1-18).

Ugyanott, a Kohn Sámuel melletti lakásban élt dr. Goldziher Ignác (1850–1921) világhírű orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja, harminc éven át a pesti hitközség titkára, Kohn Sámuellel végig barátságban.  Apja, Goldziher Adolf jómódú bőrkereskedő volt, de ősei aranyművesek lehettek a XVI. századi Hamburgban. Már tizenhat évesen arabot, törököt és fárszi nyelvet tanult, tanára Vámbéry Ármin volt. Az arab és a héber kultúrát, az iszlám társadalomtörténetet és vallásfilozófiát kutatta szenvedélyesen. Külföldön többször kínáltak fel katedrát számára, de mindig elhárította. „Az iszlám tudományának géniusza” – a zsidó származása miatt őt ért itthoni megaláztatások ellenére – megmaradt a magyar tudományos életben, és mindvégig itt maradt az aranyművesek utcájában, a zsidónegyedben. Könyvtárát a jeruzsálemi Héber Egyetemre hagyta, amely indulásakor meghívta professzorául. Különleges értéket képvisel a fia jóvoltából a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében kutatható 13 ezer levele (a levelezés Goldziher korában a tudományos érintkezés egyik legfőbb formája volt). 

Goldziher Ignác a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (2-1-8) feleségével, Mitter Laurával (1856–1925) és két fiával, a korán elhunyt Goldziher Miksa Adolffal (1880–1900) és matematikus fiával, Goldziher Károllyal (1881–1958) közös sírban. 

1944-ben a Holló utca 4. csillagos ház lett. Ma az épület műemlék.


(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 157-159. és Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 69-70. és 98.)