Dob utca 12.
építés éve:
1895–97.
másodlagos funkció:
Orthodox Chevra Kadisa Központ
építtető:
Friedenthal Vilmos alkoholkereskedő, városi hivatalnok
funkció:
bérház
építész:

A Dob utca páros oldalán a kezdeti idők kertjeinek változatlanul megmaradt, csupán 14 méter széles, ugyanakkor 110 méter mély parcellái sorakoznak. Ezek egyikén, 1894-ben, egy korábbi, alacsonyabb ház helyén építette fel Friedenthal Vilmos (1857–1914) alkoholkereskedő kétemeletes bérházát. Hirsch József (1838–1902) építész az igen előnytelen telek teljes mélységet kihasználó E alakú, keresztszárnyas, kétudvaros megoldással mintegy megelőlegezte a későbbi Gozsdu-udvar elrendezését. Friedenthal Vilmosnak több bérháza is volt, mindegyiket Hirsch József tervezte számára

A Dob utcai telket arányai elsősorban gazdálkodásra tették alkalmassá, ennek ellenére az épület és a lakások igényes kivitelűek. A hátsó franciaudvarral is kiegészülő megkettőzött udvar az átkötő keresztszárnyakkal, az ívesen záródó nyílásoknak és a lakók növényeinek is köszönhetően hangulatos délies hatású. A nagyrészt függőfolyosóval, de helyenként árkáddal is kísért, egymásba nyíló hosszú, keskeny udvarok átjáróház érzetét keltik. Az udvarok sorát az átkötő szárnyakon belül egy-egy további belső udvar egészíti ki. 

Az utcai front első és második emeletén a tulajdonos családja lakott. A ház földszintjén az utca felé üzletek, az első udvar felé műhely, a hátsó udvarokra szoba-konyhás lakások nyíltak. 

A bérházban több, a zsidó élet számára fontos funkciót ellátó helyiség is akadt. 1895-ben, a baloldali üzletben kisebb zsidó nyomda nyílt, a mögötte húzódó műhelyben Windt József vonalzó intézete (papírkereskedés és könyvkötő műhely) működött. Az ortodox zsidó hitközség 1940-től e ház első emeletén tartotta fenn halottakkal foglalkozó szolidaritási szervezetét, a Chevra Kadisát. 1944-ben a hátsó telekhatáron, mely részben a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga telkével is határos, húzódott a gettó határa. Ekkor a Chevra Kadisa a házban gyerekkórházat működtetett

A Temetkezési- vagy másképp Szent Egylet néhány évig itt működött a második világháború után is. A házban lakó zsidók egészen az ötvenes, hatvanas évekig megtartották az udvaron a sátoros ünnepet.

A historizáló bérház eredeti részletei nagymértékben megmaradtak. Az utcai homlokzat arányai és nyílásrendszere alapján, gipsztagozataitól megfosztottan is, palota jellegű. Az emeleti páros ablakok és a földszinti portálok egyaránt félkörívesen zárulnak. A keresztboltozatos kapualjat a falpillérek fölött végig gipszrelief kíséri, az alatta húzódó falfelület a kinti homlokzathoz hasonlóan finoman kváderezett, a padlóburkolat keramit. Az udvar keramitburkolatát, mint annyi más helyen, itt is betonfelülettel helyettesítették, de épek a függőfolyosó kőlemezei és kőkonzoljai. Mívesek a lépcsőházi és függőfolyosói kovácsoltvasrácsok. A főlépcsőházat fa lambéria kíséri. A kapualj boltozatának vakolata alatt a lakók visszaemlékezése szerint freskó vagy díszítőfestés rejtőzik. 

A ház építtetője, Friedenthal Vilmos és tervezője, Hirsch József is a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (5A-3-4 és 32-60-51).

A hagyományos beépítésbe illeszkedő kétemeletes épület szomszédságában, a háborúban megsérült háromemeletes klasszicista sarokház helyére 1969-ben, az eredeti beépítési vonaltól erősen hátrahúzva egy meghökkentő, az itteni környezetben monumentálisnak ható transzformátorházat emeltek. A ház ily módon szabaddá vált tűzfala és a létrejött teresedés adott helyet a Carl Lutz-emlékműnek az egykori gettó területén belül. A magyar zsidók tízezreinek életét megmentő svájci alkonzul tiszteletére készült szobrot, Szabó Tamás szobrászművész alkotását 1991-ben állították. Az emlékhely környezetének méltó kialakítása később, a 2010-es évek elején történt meg. 

(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 84-86., Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 74., UrbFace