Baumann Joachim lehetett a második zsidó polgár, aki 1850-ben házat épített az akkori Terézváros mai erzsébetvárosi részén (zsidók csak 1840 után építkezhettek, addig nem lehetett ingatlantulajdonuk. Az első zsidó által épített lakóház errefelé a Dohány utca 10. volt 1844-ben.) 

A Baumann családról Bíró Lipótné, dr. Gráber Emma, Baumann Joachim egyik dédunokája visszaemlékezéséből több dolgot is meg lehet tudni (a családtörténetet Baumann Joachim fia, Baumann Zsigmond egyik ükunokája, Bíró Eszter bocsátotta rendelkezésünkre).

A Dob utca 6. alatti klasszicista ház építtetője, Baumann Joachim a XIX. század elején vándorolt Óbudáról Pestre feleségével, Abeles Jozefinnel (?–1878). A családi hagyomány szerint azért itt vett telket, és nem a Múzeum körúton, hogy zsinagóga közelében lakhasson. Az első emeleti nagy, utcai lakásban élt.  Miután felépült, alapítványi helye volt feleségével a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Haláluk után egyik fiuk, Baumann Zsigmond (1839–1910) tőzsdealkusz lett a tulajdonos, aki itt élt születésétől haláláig az első emeleten, ahol egykor apja, Fáni nevű testvére pedig a másodikon férjével, Weil Jakabbal. Zsigmond a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógai helyet is megörökölte apjától.

„A kiegyezést követő időkben, amikor Jókai, akkor még ellenzéki programmal képviselőnek lépett fel, nagyapám volt a Terézvárosban a főkortese. (…) Később már a húszas években azt hiszem a Magyar Hírlap írta meg ennek a választásnak a történetét, ugyanúgy, mint annak idején nagyapám elmesélte. Később nagyapám is (úgy, mint Jókai) kormánypárti lett, s az 1906-os »koalíciós« győzelem idején a 48-asokat és kormányukat elkeseredetten bírálta” – áll többek között a család számára készült emlékezésben.

Baumann Zsigmond, aki a piarista gimnáziumban érettségizett, kétéves bécsi kereskedelmi iskola után lett tőzsdebizományos, egyben a Pester Lloyd és a londoni Times budapesti gabonatőzsdei tudósítója. Feleségével, Mangold Emmával 10 gyereket nevelt fel. Összes jövedelmének 10%-át zsidó vallási és jótékonysági intézményekre költötte, és ezekről a végrendeletében is gondoskodott. 

A Dob utca 6.-tal szemben és egyik oldalon mellette is – mintha megállt volna az idő – hasonló korú és méretű kétemeletes, kisvárosias házak sorakoznak, a ház másik oldalán azonban már óriási a változás: ott hatalmas, hátrahúzott ötemeletes szecessziós épület magasodik. Az 1838-as nagy árvíz után összedőlt épület helyére még az utca szabályozása előtt az istállóval és kocsiszínnel épült kétemeletes, körbeépített udvarú Dob utca 6.-ot is szecessziós homlokzat rejti. Az épület belső részletei azonban szinte teljesen olyanok ma is, amilyenek Baumann Joachim, majd fia, Baumann Zsigmond korában voltak, és ahogy a Műemlékvédelem 2005/3. száma (135–136. oldal) is sorolja. Stukkódíszes, keresztboltozatos (keramitburkolatú kocsibehajtós) kapualj, onnan nyíló félköríves lépcsőház egykarú, íves öntöttvas korláttal kísért vörös mészkő lépcsővel, az udvari homlokzatok földszintjén a jellegzetes, klasszicista kort képviselő toszkán falpillérek közötti íves keretű, mélyített faltükrök, osztott üvegezésű, olykor még most is ki-benyíló ablakok, ajtók. Az egykori fából készült kocsiszín (később garázs) bejárat ugyancsak a kezdeti időt idézi, amikor még lovas kocsik jártak ki-be rajta.

1912-től már nem a Baumann családé a ház, hanem Weisz Albert (1885–1970) képkeretezőé, aki az addig egyemeletes udvari szárnyakra második emeletet építtetett. Az ő idején épült át a klasszicista homlokzat a korszak stílusában szecessziósra. Szintén az ő megbízásából alakították át 1926-ban a modern kor igényei szerint az istállót és a kocsiszínt garázzsá (Forrás: UrbFace). 

Baumann Joachim a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (19-8-22), ahogy fia, Baumann Zsigmond is (1-20-2). Feleségeik, Abeles Jozefin és Mangold Emma sírjáról nincs információ. 

A zsidó negyed értékeinek védelme érdekében 2005-ben a Dob utca 6.– több másik veszélyben lévő klasszicista és romantikus épülettel együtt – műemléki védelmet kapott.