„A hetedik kerület gyermeke volt Karinthy, azé a kerületé, amelynek legnagyobb területét a Városliget foglalta el. A Damjanich utcában született, kertes házban, a liget mezsgyéjén, de anyjuk halála után csaknem minden esztendőben, más-más házban, olykor másik kerületben ütöttek tanyát. Így került szinte évente más-más iskolába is” – írta Kosztolányi Dezsőné (Beszélő házak, 1957. 118–120.)

Az a ház, amelyet Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyes (Budapest,1887 – Siófok, 1938) szülőházaként említ, a Damjanich utca 27. a kevés korai házak egyike az utcában. A kétemeletes épület kezdetben csupán földszintes volt, 1870 körül épített rá emeletet Fluck Adolf. Az egyemeletes, U alakú ház az utcai oldalon 1893-ban még egy emelettel bővült, hátul kert is tartozik hozzá. Egykor szép ház lehetett, de mára homlokzatai lecsupaszítottak, íves lépcsőháza az első emeletig romantikus öntöttvas ráccsal kísért, feljebb a korlát lehangolóan egyszerű, vaspálcás. Az egyik legurbánusabb magyar író ebben a kisvárosias-kertes házban született, kispolgári zsidó családban. Édesapja Karinthi (Kohn) József, a Magyar Filozófiai Társaság egyik alapítója, tisztviselője volt, aki nevet változtatott, és evangélikus hitre tért. A hatgyerekes család az író hatéves koráig, az édesanya haláláig élt ebben a házban.

Első írásait Karinthy a New York kávéházban, legutolsó regényét az ugyancsak Erzsébet körúti, 1930-ban induló Bucsinszky kávéházban írta. „Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista – holott tulajdonképpen filozófus volt. (…) A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versekben írta meg. Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mindössze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet. Ennyi talán elegendő is, hogy tudomásul vegyük Karinthy Frigyes szabálytalan lángelméjét.” – írta róla Hegedűs Géza. (Forrás: Literatura.hu)

„A humor a teljes igazság”- jegyezte fel Karinthy. Később, az Ascher Oszkár által megtalált, utolsó noteszába a következő keserű sorokat írta: „Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában – virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.” Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia megalkotására készült. (Forrás: Kulturális Enciklopédia) Utolsó írásaiban egyre többet foglalkozott az embertelenséggel, a közeledő fasizmussal. Talán szerencse, hogy a legrosszabbat, felesége, Böhm Aranka (Ipolyság,1893– Auschwitz, 1944) elhurcolását és megölését már nem érte meg. „Negyvenkilenc éves volt, amikor agydaganat támadta meg. Ezt akkor még világszerte alig tudták gyógyítani. Olivecrona, a híres svéd sebész operálta. Úgy látszott, meg is mentette. Karinthy betegségéről és a műtét élményéről írta egyik leghíresebb és sajátosan érdekes könyvét, az Utazás a koponyám körül-t. Önmegfigyelés, dokumentum és líra egészen különös ötvözete ez a magában álló mű…” (Forrás: Literatura.hu)

A házon megkopott tábla emlékezteti az erre járót, hogy Karinthy itt született. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 2018, 126-127.)