Damjanich utca 39. – Murányi utca 63.
építés éve:
1902.
építész:
ismeretlen
jelentős személyiség:
építtető:
Langer Makár
funkció:
bérház

Ugyanabban az utcában és csak pár házzal arrébb, mint Karinthy Frigyes, de több mint húsz évvel később a Damjanich utca 39.-ben, jómódú zsidó polgárcsaládban született Örkény István (1912–79), a magyar abszurd és groteszk nagymestere, Kossuth díjas író. 

A négyemeletes, 1902-ben épült, de még részben historizáló sarokbérház külső megjelenésében jómódot sugall, ezzel ellentétben sötét belső udvara a szomszédos Csikágó hangulatát idézi. A sarokról gyógyszertár nyílik, a kapu jobb oldalán pedig könyvesbolt. Mindkettő illik az íróhoz, hiszen apja, Örkény Hugó patikus volt, ő maga is gyógyszerészként végzett, emellett vegyészmérnöki diplomát is szerzett. Első jelentős novelláját a Szép Szóban József Attila közölte: a Tengertánc groteszk jövendölés volt a náci őrületről. Az írás fölkeltette a hatóság figyelmét is: Örkénynek külföldre kellett utaznia. 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére tért haza. „A háború előtt leszolgálta katonaévét és zászlósként szerelt le. Amikor kitört a háború és őt is behívták, természetesen tiszti egyenruhájában jelentkezett. És azonnal szembetalálkozott a személyes megaláztatással. Szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy az áhítatosan katolikusnak nevelt író-vegyész-zászlós zsidó származású, munkaszolgálatosnak hívták be. Tiszti egyenruháját azonnal megalázó szidalmak, gúnyolódások, sőt ütlegek közt kellett levetnie, és azonnal el is indították ócska zsávolyöltözékben egy munkaszolgálatos században gyalog keletre a Don felé. (Forrás: Kulturális Enciklopédia) 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza.

Sikeres író, dramaturg, lektor lett, az 1956-os forradalom után azonban nem publikálhatott. „Biztonságosnak tetsző lépések után váratlan hasra esések, indokolatlan sikerek után még indokolatlanabb bukások, lázas munkalendületek után évtizedes értelmetlen elhallgattatás, majd váratlan felívelés, útra találás, művészi dicsőség a világhírig és az itthoni-külföldi elismertetésig jelzi a hatvanhét évre terjedő életutat. Így ahogy van, alkalmas téma egy abszurd életrajzi regényhez”– írta pályájáról Hegedüs Géza (Hegedűs, 1991). 

A Farkasréti temetőben nyugszik. A Madách Színház volt kamaraszínháza (Madách tér 6.) 2004 óta Örkény nevét viseli. 

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 127-128.)