Damjanich utca 54. (lebombázva, helyén másik ház áll)
Faludy György szülőháza
építés éve:
1905.
funkció:
bérház
építész:
jelentős személyiség:
Faludy György költő, író, műfordító
építtető:

A Damjanich utca 54., ahogy az 52. is, az utca 1900 után a felső középosztály számára épített, a főváros világvárosias átalakulását képviselő bérházak közé tartozott. Tervezője, a Nagy és Benedict építészpáros igen sok igényes szecessziós épületet épített, tervezett és kivitelezett a fővárosban. Több épületükkel lehet találkozni a Józsefvárosban és a budai oldalon is, de munkásságukat eddig senki nem dogozta fel. Nagy Izsót (1848–1926), akárcsak Benedict Gyulát (1876–1934) a Kozma utcai zsidó temetőben temették el (5-47-39, 17A-8-38). 

Az ő általuk 1905-ben tervezett házban, mely 1944-ben csillagos ház lett, született és nőtt fel Faludy (Leimdörfer) György (1912–2006) költő, író, műfordító.  

Az 1905-ben, a szomszédos 52. szám alatti bérházhoz hasonló, ugyanolyan mély telekre és kétudvaros megoldással épült négyemeletes, körbezárt udvaros, hátsó kerttel a Városligeti fasori villák felé felnyíló, feltételezhetően igen igényes és a homlokzati tervből ítélve ugyancsak konzervatív szecessziós bérház azonban ma már nincs meg. 1944-ben a Keleti pályaudvart bombázó amerikai repülők több lakóházat is eltaláltak a környéken, így ezt a házat is. Helyén egy 1965 körül épült modern társasház áll. A költő emléktáblája 2013 óta ennek a háznak a falán látható.

Faludy Örkénnyel szinte egy időben, zsidó polgári családban született. Édesapja Leimdörfer (Joachim) Jenő, vegyész volt, édesanyja Biringer Katalin. Ő is a Fasori Evangélikus Főgimnáziumban tanult, mint annyian. Bécsben, Berlinben, Párizsban és Grázban tanult tovább. 1933 és 34 között katonai szolgálatot teljesített, zászlós lett, de rangjától később, ahogy a többi korábban katonai szolgálatot teljesítő zsidót, megfosztották. 1937-ben jelentek meg Villon átköltései, ami híressé, sőt hírhedté tette. 1937-ben ment el Magyarországról. Ekkor kezdődött meg kalandos élete, mely talán még Rejtőét és Lénárd Sándorét is felülmúlja.

Faludy 90. születésnapjára Pomogáts Géza így írt róla: „… szüntelen üldöztetés és menekülés volt a sorsa: zaklatott életpályája során négy kontinensen is megfordult: Európán kívül Afrikában, Észak-Amerikában és Óceániában, Budapesten kívül huzamosabb időt töltött el Bécsben, Párizsban, Londonban, Firenzében, Málta szigetén, New Yorkban és Torontóban, emellett a kistarcsai és a recski kényszermunkatáborban, az Egyesült Államok hadseregében, volt újságíró, egyetemi tanár és munkanélküli, szembefordult a huszadik század mindkét totalitárius diktatúrájával: a fasizmussal és a kommunizmussal. Ha a modern magyar költészetnek van Odysseusa, az minden bizonnyal ő, aki nemcsak a messze tengereket járta be, hanem a huszadik századi történelem mitologikus szörnyetegeivel is találkozott.” 

Torontóban, ahol Faludy 1967–1989 között élt, a lakása melletti parkot tiszteletére róla nevezték el. Utolsó éveit (1987-től) ismét Magyarországon töltötte. 1994-ben Kossuth díjjal tüntették ki. Sírja a Kerepesi úti temetőben látogatható (41-2-15).

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 128-129.)