Rákóczi út 18. – Dohány utca 15.
Budapest-Erzsébetvárosi Bank székháza
építés éve:
1911–12.
építész:
építtető:
Budapest-Erzsébetvárosi Bank Rt.
funkció:
bérlakás és székház
kivitelező:

A szecesszió, az art deco és a premodern építészet legnagyobb mestere, Lajta (Leisterdorfer) Béla (Pest,1873 – Bécs,1920) még épp a városegyesítés előtti pillanatban született Leisterdorfer Dávid szabómester fiaként, hatgyermekes családban. Már nagyapja, Leisterdorfer Mózes is szabómester volt a Terézvárosban. Apja a szabómesterséget élete végéig nem adta fel, bár komoly vagyonnal, több bérházzal is rendelkezett. „1866-tól szintén a Terézvárosban dolgozott, 1880 körül az egykori Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca 20. szám alatti férfi- és gyermekruha-üzletében már készruhával is kereskedett. Cége az 1880-as években a város egyik előkelő szabósága lehetett, a ruhaiparban kiemelkedően soknak számító 50–60 munkást foglalkoztatott.” (Gerle János–Csáky Tamás: Lajta Béla, 2013, 11.)

Ő kezdetben színésznek készült, de a szobrászat és festészet is érdekelte, végül mégis az építészetet választotta. A Műegyetem elvégzése után évekig tanulmányúton volt (Berlin, London), és csavargott Európában, de Marokkóba és feltehetően Egyiptomba és Szíriába is eljutott. 1899-ben nyitotta meg első, majd 1901-ben a második műtermét. Nevét – testvéreit követve – 1907-ben változtatta Lajtára. Két fivére, a legidősebb Lipót (Lajtha László zeneszerző édesapja) és Rudolf keresztnevüket is magyarosabbra cserélték.

Az Erzsébetvárosi Bank számára tervezett, premodern építészetet képviselő hatemeletes bérháza – a felső szinteken három- és ötszobás nagypolgári lakásokkal, alsó szintjén a 10 méter magas, vasszerkezetű üvegtetővel fedett pénztártermével – 1911–12 között épült fel. A bank anyagi helyzete azonban már 1913 elejére megrendült, helyiségeit bérbe adta, a pénztárteremből 1914–15-ben Kozma Lajossal átterveztetve Antal és Hosszú Divatháza lett. Az államosításig ezután még sok funkció váltotta itt egymást, a Lajta-, majd a Kozma-féle enteriőr sokat változott, de véglegesen az államosítás után semmisült meg. 

A Bankház első terve díszesebb volt, végül a ma látható nyerstégla homlokzatú modernebb, lapos tetős változat épült meg, ahol csupán az ablakok közötti mezőkben és a visszahúzott 6. emeleten jelenik meg a Lajtára annyira jellemző, égetett kerámiából készült, egyszerre korszerű és sajátosan magyar ornamentális díszítés. Lajta a kezdeti lechneri szecessziós formáktól és díszítéstől a szigorú geometrikus tömegekig jutott el. Kortársai értetlenséggel fogadták műveit, legtöbben még nem ismerték fel az építészet 1920 után bekövetkező változásainak irányát, így nem értették művészetének újító, előfutár jellegét. 

Míg a bank termei rengeteg változáson mentek át, a lakóházi rész szinte érintetlenül, eredeti állapotában maradt meg. A homlokzatokhoz hasonló Lajta-féle kalotaszegi motívumos terrakotta kerámia elemekkel díszített kapualjtól kezdve a gyönyörű fekete-fehér függőfolyosói padlóburkolatig, a korlátkitámasztók madárfejezetétől a falfelületek teljes magasságú fehér csempeburkolatáig, valamint a modern lakásbejárati ajtókig itt minden ép és lenyűgöző. A legnagyobb meglepetést a liftajtók fölötti rácson minden szinten, valamint a függőfolyosói korlátokon is megjelenő, a banki iniciálé hajlított betűi által közrefogott menóramotívum látványa okozza. Ez nem lehetett véletlen. A bank elnök-vezérigazgatója, Ehrlich G. Gusztáv (Morvaország, 1849–?) a Pesti Izraelita Hitközség pénzügyi elöljárója és egyben elnökhelyettese volt. 

Lajta többi műve nem az Erzsébetvárost gazdagítja, de második műterme és lakása 1901–05 között a Dohány utca 42.-ben, a Leisterdorfer család Continental Szálló helyén álló háromemeletes, 1873-ban épült korai historizáló házában volt. 1902 és 1903 folyamán itt készültek Lechner Ödönnel közös kisebb tervei. Művészetére hatottak Lechner eszméi, a népi művészetben megőrzött ősi motívumok, de az európai csavargásai során megismert angol Arts and Crafts és a modern építészet korai német példái is. Sokszor használt díszítőmotívumként zsidó jelképeket, együtt és egyenrangúan a magyar népművészetből vett motívumokkal. „Rajongás a magyar eszményért, a világot jártnak bölcsessége és mind örök refrén: visszatérés a zsidóság komor nyugalmához” – írta róla jellemzésképen művészettörténész méltatója, Nádai Pál (1925 k.) – idézi A zsidó Budapest (1995, 640.). 

Főművei – híres bérházain, köztük a testvérei számára tervezett Szervita téri üzletbérházon kívül – a Vas utcai Fővárosi Kereskedelmi Iskola, a Paulay Ede utcai Parisiana mulató, a Wechselmann-féle Vakok Intézete a Mexikói úton, a Pesti Chevra Kadisa Szeretetháza az Amerikai úton és a Pesti Zsidó Hitközség Alapítványi Főgimnáziuma a Cházár András utcában (ezt korai halála miatt nem ő, hanem Hegedüs Ármin és Böhm Henrik fejezte be). 1903-tól a Pesti Chevra Kadisa temetőkért felelős műszaki tanácsnoka volt. Ő tervezte a Salgótarjáni utcai temető szertartási épületét, és előszeretettel foglalkozott síremlék tervezéssel is. Szebbnél szebb síremlékei a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai zsidó temetőben láthatók. Ő maga is a Kozma utcai temetőben nyugszik, síremlékét tanítványa és munkatársa, Kozma Lajos tervezte (3jobb-74-41). 

Lajta Rákóczi úti egykori bankháza 1944-ben csillagos ház lett. Ma műemlék, ahogy szinte minden más műve is. 

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 119–121.; Gerle János–Csáky Tamás: Lajta Béla, Holnap Kiadó, 2013.; Lajta Béla virtuális archívum)