A később Chorin-villa néven híressé vált épület építtetője eredetileg báró Greger Miksáné volt. Férje, budavölgyi Greger Miksa (1820–86) londoni nagykereskedő a magyar borkereskedés egyik úttörőjének számított Angliában. 1878-ban báróságot kapott. „Greger Miksának 1880-ig Londonban volt borüzlete, melyet 25 évig bírt, mire azt átadta egy angol társaságnak, de ennek még öt évig vezetője volt; azután visszatért hazájába. Meghalt 1886. ápr. 19. Budapesten 66 éves korában” (Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái). Síremléke a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben található (B-81-8), a középső út 2. szakasz V. parcellában (Forrás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, 2014, 78.)
Tulajdonostársa, Landauer Ferenc József (?–1896) nagykereskedő Landauer Ignác unokája (1817 körül–1893) és Landauer Ede (1842–1905) nagyiparos unokaöccse (Forrás: Magyar Zsidó családok. I. kötet,117.), akik mindketten gyufa- és festék-gyárosok voltak. A család a Salgótarjáni utcai zsidó temető déli fala mellett temetkezett, a 7. szám alatt található mauzóleum az övék (Forrás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető, 2014, 51.)
A két tulajdonos a tervezéssel Freund Vilmost, annyi jelentős Andrássy úti bérpalota és villa építészét bízta meg. Az 1877-ben emelt egyemeletes, négyzetes alaprajzú neoreneszánsz villa az Andrássy úti villasor egyik legszebbike. A főpárkánya előtt bábos korlát húzódik, négyzetes erkélyét két gyönyörű kariatida tartja, az oldalhomlokzatokon, fülkékben is szobrok állnak. A kert végében pedig még ma is ott van az egykori melléképület.
A villa 1892-től már Csáky Albin grófé volt, majd 1919-ben Weisz Manfréd vette meg lányának, Daisynek, aki 1921-ben ifj. Chorin Ferenchez (Budapest, 1879 – New York, 1964) ment férjhez. A Chorin család, ahogy a Weisz család is, rendkívül gazdagnak számított. Az apa, id. Chorin Ferenc hatalmas vagyont és társadalmi pozíciót hagyott fiára, aki jogot végzett, de hamarosan felcserélte az ügyvédi pályát a gazdaságira. 1918-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója, majd elnöke lett. 1919-ben áttért a katolikus hitre. 1926-tól, az apja által alapított Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, majd elnöke, Weisz Manfréd 1922-ben bekövetkezett halála után pedig a (házasságok révén óriásira nőtt, a magyar nehézipar jelentős részét tömörítő) Weisz–Chorin–Kornfeld–Mauthner-vállalatbirodalom feje lett. (Kornfeld Móric, akinek apja alapította meg a magyar tőzsdét, Weisz Marianne-t vette feleségül, Mauthner Alfréd, a magyarországi vetőmagtermesztést alapító Mauthner Ödön fia pedig Weisz Elzát).
Weiss Jenő, Kornfeld Móric és Chorin Ferenc voltak a magyarországi ipari és pénzügyi körök vezetői. Tanácsaikat gyakran kikérték a legfelsőbb kormányzati körökben. „Chorin (…) minden befolyását latba vetette az angolszász orientáció mellett, és kiállt a fenyegető náci veszéllyel szemben. Hamar felismerte a sajtó jelentőségét is. Másokkal együtt az ő pénzügyi segítsége hívta életre 1938-ban a Magyar Nemzetet, de a GYOSZ révén pénzelte a Világ című napilapot, és – apja példáját követve – a Nyugatot. (…) érdekes a kormányhoz intézett 1940-es beadványa a náciellenes sajtó állami támogatásának szükségességéről.” Jól ismerték őket külföldön, és mint megvesztegethetetlen hírű mágnások, nagy tekintélynek örvendtek. Jóban voltak Bethlen Istvánnal és Horthy Jenővel, a kormányzó testvérével. Talán ez a kivételezett helyzet magyarázhatja, miért gondolták, hogy őket és családjukat nem érheti bántódás, de tévedtek.
A villában 1922-től egészen 1944. március 19-ig, a német megszállásig lakott a Chorin család, ekkor azonban mindenkinek menekülni kellett. Erre a pillanatra Mauthner Gabriella, aki akkor 19 éves volt, így emlékezett az Erdélyi Lajos által 1997-ben New Yorkban készített interjúban: „1944. március 19-én reggel hagytuk el az otthonunkat. Idejében. Az történt, hogy Chorin Feri bácsit telefonon hívta Erdődy úr, Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából. A németek átlépték a határt, és a család azonnal tűnjön el. Mi, a Mauthnerek politikailag bizonyára érdektelenek voltunk a németek számára. De hogy általunk ne tudakolhassanak a többiekről, Chorin Ferencről és Kornfeld Móricról, akik politikailag és származásuk miatt egyaránt veszélyeztetett helyzetben voltak. Ez tehát 19-én, egy vasárnapi reggelen történt. Elmentünk a Lendvay utcai Mauthner-házból örökre. Hál' istennek akkor ezt még nem tudtuk. (Forrás: Erdélyi Lajos interjúja Mauthner Gabriellával: Meg kell mondanom mindenkinek, hová tartozom. 1997, New York. Múlt és Jövő)
Az Andrássy úti Chorin-villát Kurt Becher SS-Standartenführer foglalta le. Innen szervezték meg Magyarország gazdasági kifosztását. a magyarországi zsidókkal kapcsolatos emberkereskedelmet. A Gestapo Chorint, Kornfeldet és Weisz Jenőt letartóztatta, és Mauthausenbe deportálta. „Rendszeresen verték, éheztették őket, ezért is volt furcsa, amikor egyszer csak nyájas hangon tárgyalásokat kezdeményeztek velük, és Chorint visszaszállították Budapestre” a saját villájába. „A nácik azt vetették fel, hogy ha minden vagyonukat, beleértve a csepeli gyárat, a salgótarjáni szénbányákat és az összes ingatlant, átadnak, szabadon távozhatnak. Négy túszt azonban hátra kellett hagyniuk. A szerződést sokan nem akarták aláírni a családból a túszok miatt, akik egyébként önként vállalták, hogy maradnak…” Máig sem tisztázott, hogy Kurt Becher, Himmler bizalmasa miért kötötte meg ezt az ügyletet, amelyben a Weisz–Chorin–Kornfeld–Mauthner-vagyon megszerzésért cserébe felajánlották a család negyvenegy tagjának semleges országba, Portugáliába és Svájcba menekítését.
A rokoni és gazdasági szálakkal is szorosan összekapcsolódó négy család tagjai így megmenekülhettek. Pár év múlva többségük New Yorkban telepedett le. Chorin Ferencet rendkívüli gazdasági, szervezői, tárgyalási képességei az üzleti életben ott is sikeressé tették. A gyerekek és unokák közül többen is könyvet írtak a magyarországi és az emigrációs életről, az alkuról, a menekülésről. A Chorin- és a Weisz-villát (valamint a Lendvay utca 27. alatti Kornfeld- és a Lendvay utca 13. alatti Mauthner-villát) a németek kirabolták, távozásukkor mindent elszállítottak Németországba, beleértve a műkincseket is.
A Chorin-villa (akárcsak a mellette álló Weisz-villa) évtizedekig a magyar állam vendégháza volt, de már régóta üresen áll. A kívülről ma is gyönyörű épület belseje, ha véletlenül bejuthatnánk, valószínűleg már semmiben nem emlékeztetne az egykori gazdag életre. A villa ennek ellenére az Andrássy úti világörökségi terület szerves része, így is, de a VI. kerület részéről egyedileg is védett, akárcsak a Weisz-villa és a Lendvay utcai két villa.
(Forrás: A szürke eminenciás: Chorin Ferenc. Flódni; Erdélyi Lajos interjúja Mauthner Gabriellával: Meg kell mondanom mindenkinek, hová tartozom. 1997, New York. Múlt és Jövő)