Rottenbiller utca 33.
építés éve:
1893.
építtető:
Mauthner Ödön vetőmag kereskedő, mezőgazdász
funkció:
vetőmag kereskedés központ

A Rottenbiller utca mentén – mely hajdanán a város határa volt – nemcsak bérházak épültek, hanem a szokásosnál jóval nagyobb és szabálytalanabb telkekre gyárak, nagyobb telephelyek is települtek. A Rottenbiller utca 33. szám alatti előkertes bérház udvarán például egészen 1944-ig a kiegyezés utáni Magyarország legnagyobb vetőmag-kereskedésének központja működött. A kétemeletes historizáló bérházat az udvari egyemeletes magtárral, a háromemeletes irodával és magosztályozóval valamint postázóval és a magtisztító házzal a pesti zsidó kereskedő családba született, agronómus végzettségű Mauthner Ödön (Pest, 1848 – Budapest, 1934) vetőmag kereskedő építtette 1893-ban. Vállalkozása olyan sikeres volt, hogy az ipari épületek együtteséhez 1910–11 során egy ötemeletes, modern magtár is felépült Hanatsek Emil tervezésében, Wellisch Andor és Gyula kivitelezésében.


Mauthner Ödön 1874-ben alapította meg vállalatát, elsőként kezdve el a magyarországi vetőmagtermesztést. 1895-re a vállalkozás világcéggé nőtt, és importőrből exportőrré tette Magyarországot. A nemesítés és a termesztés a családi birtokon és bérelt földeken, Derekegyházán és Iregszemcsén történt, a Rottenbiller utcai központban a magosztályozás, a levelezés, a postázás és a szállítmányozás folyt, közel nyolcszáz alkalmazottal. A család nem itt, hanem az ugyancsak saját építésű Kármán–Ullmann építészpáros által tervezett Lendvay utca 13. szám alatti villában lakott (ma ez az Ódry Árpád Színészotthon). 


Mauthner Ödön érdemeiért – mint a XIX. század során új iparágakat létrehozó zsidó nagyvállalkozók közül annyian – magyar nemességet, majd jánoshegyi előnévvel bárói címet kapott. Emellett a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, az orosz Szent Anna-rend lovagkeresztjével és a bolgár Nemzeti-rend tiszti keresztjével is kitüntették. A tízes években a vállalat irányítását már fiainak, Alfrédnak és Pálnak adta át. Alfréd a csepeli acélgyáros, Weisz Manfréd legidősebb lányát, Elzát vette feleségül. A Mauthner család így házasság révén nemcsak a Weiss, hanem a Kornfeld és a Chorin családdal is szoros rokoni kapcsolatba került. 1944-ben, a német megszállást követően a budapesti pénz- és ipari arisztokrácia legmagasabb köreihez tartozó Mauthner, Weiss, Chorin és Kornfeld család tagjainak zsidó származásuk miatt menekülniük kellett, életük áraként hatalmas vagyonukat átadták a németeknek.(lásd: Erdélyi Lajos interjúja Mauthner Gabriellával, Múlt és Jövő, 2000/3-4.)

Az egykori virágzó Mauthner birodalom épületei, annak ellenére, hogy műemlékként védettek, ma siralmas állapotban vannak. Az önkormányzati tulajdonú kétemeletes lakóházi rész csak félig lakott, a magántulajdonba került ipari épületek átalakítása silány, lehangoló. A fénykorra a lakóház  rusztikus architektúrájú oroszlánfejekkel díszített historizáló utcai homlokzatán kívül a reprezentációt és a telephely céljait egyformán szolgáló kocsibehajtós kapualj, a lodzsás udvari homlokzat, és a tágas, míves kovácsoltvas korláttal kísért lépcsőház emlékeztetnek. 

Az 1934-ben elhunyt, Mauthner Ödön a Farkasréti temető 6/1/A-NA-1-14 számú sírjában nyugszik.

(Forrás: Ami látható, és ami láthatatlan, 2013. 134–136; Jánoshegyi Mauthner Ödön (1848–1934), Óvári Gazdászok Szövetsége)