Vanczák Béla
lakatosmester, embermentő

1944-ben, amikor a Király utca páratlan oldala a gettóval lett határos, a házakban maradottak sok esetben nyújtottak segítséget az üldözötteknek. Ez történt itt is. A Csányi utcai oldalon 2002 óta az Ariadne csoport által elhelyezett emléktáblán a következő olvasható: „Ebben a házban működött a Vanczák lakatosüzem, ahol 1944-ben Vanczák Béla és felesége, Enczig Margit, valamint családjuk közel száz üldözött embert bújtatott és mentett meg.”

„Már 1938-tól kezdve folyamatosan érkeztek lengyel és cseh zsidó menekültek, akiket a Vanczák-műhelybe befogadva a család látott el élelemmel, ruhával, hamis papírokkal, pénzsegéllyel. Voltak, akiket ahhoz segítettek hozzá, hogy kijuthassanak Palesztinába. A gettó tőszomszédságában lévő családi lakatosműhelyben – ahol csőbútort, kórházi berendezéseket, kerti bútorokat gyártottak – alakítottak ki egy rejtekhelyet az üldözöttek számára.” (Forrás: MúltMentő blog)

Vanczák Béla 1994-ben, felesége és lányuk 2001-ben embermentőként a Világ Igazai elismerésben részesült.  1994-ben Vanczák Béla már nem élt, a kitüntetést lánya, Zsuzsanna vette át.