Az utca egyik legmodernebb, 1929-ben épült sarokbérházát a Hungária Fürdő Rt. a kor kiemelkedő építészével, Vágó Lászlóval terveztette.
Vágó László (Nagyvárad, 1875 – Budapest, 1933) másik Dohány utcai bérházát, az 1909-ben épült Árkád Bazárt még testvérével, Vágó Józseffel közösen készítette, ahogy 1913-ban legkiemelkedőbb munkájukat, a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga szecessziós épületegyüttesét is. Ugyancsak együtt tervezték 1903-ban a közeli Síp utca 16–18. alatt álló bérházat, ahol – még Lechner hatására – a szecesszió népies irányát követték, mint egyes Nagyváradon épült épületeiknél is. 1911-től azonban Vágó László már önállóan dolgozott. Modern bérháztervei mellett komoly sikereket ért el színházak újjáépítésével, például a Paulay Ede utcai Parisiana mulató átalakításával. 1928-ban belépett a CIAM-csoportba. 1931-ben Faragó Ferenccel együtt tervezte a Dohány utcai zsinagógához kapcsolódó kultúrházat (Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár), és a zseniálisan megoldott, modern, árkádokkal körülvett Hősök kertjét és Hősök templomát a kornak megfelelő art deco stílusban. Sírja a Farkasréti úti zsidó temetőben található. Vidor Emil tervezte sírkövét a testvérével közösen tervezett épületek domborművei díszítik.
A Hungária fürdő közvetlen szomszédságában felépült hatemeletes sarokbérház – tömegével és magasságával – a XX. század elejétől világvárosiasan átalakuló Dohány utca új bérházainak sorába illeszkedik, de többségüktől eltérően a késő szecesszióból kibontakozó art deco stílusban épült. Az art deco jellegzetességei közül megfigyelhető rajta az összetett, erősen tagolt tömegalakítás, valamint a részben népies, részben klasszikus motívumokat használó és csak bizonyos pontokra helyezett díszítés. Modern építészeti megfogalmazása ellenére a ház függőfolyosós, lakásstruktúrája hagyományos. A függőfolyosóról szintenként hat lakás nyílik, van közöttük háromszoba-hallos, kétszoba-hallos és kétszobás is, mind komfortos.
A homlokzatot mindkét irányban – a második emelettől az ötödikig – nyitott erkélyeket közrefogó zárterkélyek, az ablakok alatt pedig vízszintes lemezpárkányok tagolják. Legfelül lemezpárkány és attika zárja a lapos tetős épületet, az attika mögött tetőterasz húzódik. A földszint teljes hosszában modern üzletportálok sorakoznak, fölöttük a reklámfeliratok számára végig széles sávot biztosítottak. Az üzletek ezt azonban ma csak elvétve használják. Az épület jellegzetességét a megmozgatott, modern tömegalakítás mellett a zárterkélyek élein és a sarkon a függőlegesen végigfutó stilizált növényi és gyémántkváderes díszítőfonat, illetve díszítősáv és a párkányon a sarok hangsúlyozására elhelyezett, hajlított vonalú kőváza adja. Mindez erősen emlékeztet a Vágó Lászlóra nagy hatást gyakorló bécsi Joseph Hoffmann építészetére.
A belső terek kialakítása a külső homlokzathoz hasonlóan egyszerű, modern hangvételű. Itt is csak helyenként jelennek meg a klasszicizáló motívumokból álló gipszdíszítések, például az előtér sík mennyezetén, melynek kazettáiban a külső homlokzat téglalapba foglalt díszítés-kompozíciója ismétlődik. A csigavonal motívumú lépcsőkorlát – melynek előképe már az Árkád Bazár lépcsőházánál is feltűnik –, valamint a lépcsőházzal szemben az ívesen bővülő függőfolyosó a belső tereknek lendületet ad, az egységes összhatás a kerámia padlóburkolatok fekete-fehér összeállításának köszönhető.
Az épület, ahogy annyi másik ház is a környéken, 1944-ben zsidóknak kijelölt kényszerlakhely, csillagos ház lett. A gettó területén ugyanakkor kívül esett, a határ a bérház hátsó telekhatárán húzódott. 2005-ben a negyedben, de a fővárosban is ritka art deco stílusú bérház műemlék lett.
(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 149–152.)