A Városligeti fasor és a Bajza utca sarkán, kiemelkedő városképi helyzetben álló, Löffler S. Sándor és Löffler Béla tervezte előkelő sarokvilla a neves építészek munkásságában szokatlanabb geometrizáló szecessziót képviseli. 

Az építtető testvérpár dr. Kramer Tivadar ügyvéd (műtrágya-gyáros) és Kramer Leó (vasgyáros), addig különböző címen élt (V. Sas utca 20–22., IV. Kötő utca 2.), de úgy tűnik, a villa felépülése után ideköltöztek. Egykor ez lehetett a 2. szám. A Bajza utca 1900-ban még a Városligeti fasortól kezdődött, 1930 után, telektömb-áttöréssel a Damjanich utcától indul, ezért a házakat átszámozták. A Budapesti Czím- és Lakásjegyzék 1913-tól kezdődően, de még 1923-ban is lakhelyként mindkettőjük esetében a Bajza utca 2.-t nevezi meg. Az 1928-as évben már egyikük sem szerepel a lakásjegyzékben. Egyelőre születésük és haláluk éve is ismeretlen.

A villa kétemeletes, manzárdtetős, viszonylag egyszerű, letisztult homlokzatai íves zárterkélyekkel megmozgatottak, helyenként szobrászati elemekkel díszítettek. Legkülönlegesebb része a Bajza utcai oldalon a tetőtérbe nyúló íves zárterkélyt lezáró domborított réz párkánydísz, melyet lombfüzérek és ugyanúgy, mint a homlokzatot, maszkok díszítenek. A kertet míves kovácsoltvas kerítés veszi körül. Erősen átalakított belső tereiben még felfedezhetők eredeti, szigorúan geometrizáló részletek, például a lépcsőt kísérő korlát, az ajtók díszrácsai és a ma könyvtárnak használt terek előterében a dongaboltozatú, gipszstukkós mennyezet. A Lajta Archívum őriz a villáról egy eredeti enteriőr képet, amely az 1912/10-es Magyar Építőművészetben megjelent. 

A Kramer testvérek műemlékként védett villája ma nem lakóház, az 1945-ben alakult Magyar Írószövetségé.