Városligeti fasor 38.
Spitz-villa, később Rátkay Klub
építés éve:
1911.
funkció:
bérvilla
építész:
jelentős személyiség:
Basch Andor festőművész
építtető:
Spitz Arnold fakereskedő

A fasori villák építtetői között az építészek, orvosok, ügyvédek, gyárosok mellett kereskedők is voltak. Ezt a kétemeletes, íves zárterkéllyel, télikerttel, teraszokkal, erkélyekkel megmozgatott tömegű manzárdtetős, műtermes, hatlakásos villát például Spitz Arnold (1852 – Budapest,1914) fakereskedő, beleznai (Kárpátalja) fűrészgyár-tulajdonos, a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés során meggazdagodott zsidó kereskedők egyike építtette. Spitz Arnoldnak nem ez volt az egyetlen építkezése. Több helyen is felbukkan a neve építtetőként vagy háztulajdonosként, olykor Spitz Arnold helyett Spitz Árpádként szerepel. Itt a Városligeti fasorban például a Városligeti fasor 4. szám alatti nyaralónál, amit 1895-ben építtetett, de 1896-ban már el is adott, ahogy valószínűleg a Városligeti fasor 20. szám alatti villánál is hasonló történt. Ennél a 38. szám alattinál már más a helyzet. Spitz Arnold, aki 1910-ben vette meg a telket, a villa felépülte után is tulajdonos maradt, családjával is ideköltözött. A villa tervezését Sebestyén Artúrra bízta, aki a szemközti Székács-villát is tervezte. Halála után a villát felesége, Mandl (Márta) Mária (Bácsalmás, 1859 – Budapest, 1946) mellett fiai: Richárd, Mihály és Emil örökölték, akik nevüket ekkorra már Salgóra magyarosították. (Forrás: MyHeritage

Spitz Arnold a Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik (3jobb-3-6), 1946-ban feleségét is mellé temették (3jobb-3-7). 


A villa műtermét a háború előtt Basch Andor (1885–1944) festőművész bérelte, amit még hosszabb, 1925 és 1931 közötti franciaországi tartózkodása idején is fenntartott. Apja, Basch Lóránt festőművész műtermes villája a Fasor másik oldalán, a 29. szám alatt állt. Basch Andor, aki már 14 évesen kikeresztelkedett, és egyáltalán nem tartotta magát zsidónak, a német megszállás hírére, tudva, hogy érte jönnek, úgy, mint oly sokan, ezt nem várta be, 1944. június 24-én véget vetett életének. „Basch szakmai sikereinek csúcsán választja az önkéntes halált. Öngyilkosságba menekült a zsidó sors elől… Maga döntött halála időpontjáról, s így tisztességes temetésben részesülhetett a temetetlen festőkollégákkal szemben.” – írta róla S. Nagy Katalin( S. Nagy Katalin: Emlékkavicsok – Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945, Glória Kiadó, 2006. 223.) Felesége a Farkasréti temetőben evangélikus szertartás szerint temettette el. Sírja ma már nem látogatható, egyike a Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek.


A Sebestyén Artúr tervezte gyönyörű art deco stílusú villa, ahogy a többi fasori villa is, a keskeny, mély telekszerkezethez alkalmazkodva hosszan benyúlik a telekre, háromtraktusos, a szobák központi hall köré szerveződnek. Az oldalkert két oldalt 3-3, az előkert 5 méteres. Külseje kívül keveset változott. Fasor felé néző homlokzata aszimmetrikus, középen oromzattal hangsúlyozott, itt még megvan a lándzsás végződésű pálcákból álló eredeti kerítés egy része is. Bár közvetlenül innen reprezentatív teraszos bejárat nyílik, a tojás alakú ablakkal megvilágított, faragott díszítésű art deco főbejárat az oldalkert felől közelíthető meg. A hátsó kert felé nyíló homlokzat ugyanakkor szimmetrikus, középen íves zárterkély uralja. A homlokzat nyílászárói szinte mindenütt eredetiek, ahogy eredeti a lépcsőház is az érdekes art deco korláttal és szürke mozaiklapos, virágmintás burkolattal. A villa lépcsőházának külön érdekessége és értéke Makrisz Agamemnon 1966-ban készített Tánc című kompozíciója a lépcsőházi pihenők oldalfalán. Az évtizedeken át különböző állami használat és átalakítások ellenére a belső terekben is maradtak eredeti részletek, elsősorban a nyílászárók: például a jellegzetes tojás alakú felülvilágítós bejárati és osztott üvegezésű ajtók.


A villa egészen 1952-ben történt államosításáig a Salgó testvérek és leszármazottaik nevén maradt ugyan, de 1946–48 között a NÉKOSZ „Zrínyi Ilona” egyetemi és főiskolai leánykollégiuma költözött ide (erről a villa oldalfalán tábla emlékezik meg). 1957-ben a Művészeti Szakszervezetek Szövetségéé lett. Ezt követően 2015-ig ez volt a Rátkay Klub. Ekkor eladták. A ma műemlékként védett Spitz-villából a kultúra és a közösség szolgálata helyett irodaház lesz. 


(Forrás: Fehérvári Zoltán, VI. Városligeti fasor 38. Egykori Spitz-villa. Tudományos dokumentáció és értékleltár, 2016. március 5.)