Az Ernst Múzeumhoz közeli háromemeletes, szecessziós bérházat Ernst Mór lisztnagykereskedő, Ernst Lajos műgyűjtő édesapja építtette 1906-ban. Tervezője ugyanaz a századfordulón híressé vált építész, aki később az Ernst Lajos által alapított múzeumot is tervezte.
Ernst Mór – mint a XIX. század második felének meggazdagodott iparosai és kereskedői általában – három gyermeke, Sándor, Paula és Lajos jövőjét a kereskedelmi tevékenység mellett ingatlanbefektetésekkel is igyekezett megalapozni. 1877 és 1914 között kilenc telket vásárolt. Az üres telkeken két- és háromemeletes bérházakat épített, egy részüket megtartotta, és a gyermekeire hagyta, a többit viszont eladta. Az első bérházat 1889-ben, az Üllői út 57. alatt, a Páva utca sarkán építette fel, ettől kezdve a család itt lakott. Az 1892-ben felépített, Üllői út 53/A-B alatti háromemeletes bérházait 1901-ben Lajos fiának és menyének, Ekler Elzának ajándékozta, házasságkötésük alkalmából. Így ők továbbra is a család közelében laktak, Ernst Lajos műgyűjteményét – melynek létrejöttét édesapja vagyona tette lehetővé – az Ernst Múzeum felépüléséig itt őrizték.
Az Akácfa utca 59. szám alatti bérház is a család tulajdonában maradt egy ideig. Kisfaludy Strobl Zsigmond életrajzában azt írta, hogy 1908-ban Ernst Lajos támogatásával jutott a benne lévő műteremhez.
A keskeny és mély, 24/75 méteres telket maximális telekkihasználással, sok komfort nélküli lakással, a körbezárt udvar mögött hátsó, franciaudvaros elrendezéssel építették be, ahol az iparosok, mesteremberek és kereskedők mellett nagy számban laktak munkások, segédek is. Az épület kívülről ennek ellenére előkelő bérház benyomását kelti, építészetileg a letisztult, klasszicizáló szecessziót képviseli. A szimmetrikus elrendezésű homlokzatot páros és hármas ablakok, erkélyek teszik mozgalmassá. A műtermet rejtő hatalmas, a homlokzat teljes szélességét uraló függönyíves pártázatot allegorikus, földműveléssel kapcsolatos női szoboralakok hármas kompozíciójú reliefje díszíti. A lecsupaszított földszinten az elrontott üzletportálokat a gazdagon faragott kapu némileg ellensúlyozza. A kapualjon át – melyet a pártázat díszítésével összhangban mezőgazdasági munkát ábrázoló allegorikus dombormű, liliommotívumba végződő fallizéna, életfa és kazettás mennyezet is díszít – egy szűk, mégis különleges atmoszférájú udvarba léphetünk. A körbezárt udvarra ugyan a hosszú oldalszárnyak komfort nélküli lakásai nyíltak, de a bérház belső részleteinek gazdagsága – a kapualj lépcsőházba is átnyúló virágmintás mettlachi padló- és zöld majolika falburkolata, az egészen kivételes, liliomos-indás kovácsoltvas korlát, az udvar két keskenyebb oldalán a kőbábos mellvédű, üvegtetővel védett lodzsa, a lépcsőházi üvegajtók maratott díszítése – az utcai frontot szintenként elfoglaló előkelő, négyszobás lakásokhoz igazodott. A polgári bérház tartozékaként a lakásajtók mellett ma is láthatók a kalap-kabát elhelyezésére szolgáló kovácsoltvas fogasok.
A domborművek, melyek feltehetően – hasonlóan a Fodor Gyula tervezte bérházakéhoz, köztük a közeli Kazinczy 51. szám alatti lakóházéhoz – a Fodor Gyulával általában együtt dolgozó Ney Simon alkotásai, szintén az igényes polgári bérház érzetét erősítik. Egészen kivételesek a lépcsőház hatalmas, geometrikus osztású, zöld üveges szecessziós ablakai (hasonló megoldást fedezhetünk fel Fodor Gyula néhány másik bérházánál is, például a Csikágó területén, a Marek József utca 28.-ban) Az utcai műterem, melyet először Kisfaludy Strobl Zsigmond használt, ugyanilyen üvegablakkal fordul – szokatlanul és aszimmetrikusan – az udvar felé.
Az 1920-as évektől a felgyülemlett jelzálog, illetve az eladósodás következtében igen sok pesti bérház került egyéni, illetve családi tulajdonból banki vagy szövetkezeti tulajdonba. Ernst Mór bérházával szintén ez történt, 1930-ban a Gazdák Biztosító Szövetkezetéé lett. A bejárat két oldalán, az üzlethelyiségekben ekkor fűszer-csemege bolt és antikvárium működött, mindkettő a házban lakó Váradi Győző tulajdona volt.
A kapu mellett márványtábla látható. Dr. Fűrjes Sándor honvéd alezredes (1896–1948), náciellenes katonai ellenálló emlékére állították, akit a második világháború befejezése után elhurcoltak, és szovjet munkatáborban vesztette életét.
A kivételes részleteket őrző szecessziós bérház 2006 óta műemlék.
(Forrás: Védtelen örökség, 2007, 62–66.)