A Gyöngyház utca 8. látszólag az Újlipótvárosban szokásos és átlagos, jó minőségű, modern, art deco jellegű lakóházak egyike. Lépcsőházába belépve azonban meglepetés fogad: stilizált menóra fedezhető fel az emeletenkénti, gépészetet rejtő ajtó reliefdíszeként. Figyelemre méltó az előtér és lépcsőház közötti kétszárnyú lengőajtó hármas kör alakú üvegezése is. A homokfúvott üvegbetéteken eredetileg itt is a menóra motívum jelent meg, de mára a hat üvegbetét közül csak egyetlenegy maradt meg érintetlenül, emlékeztetőül.  

A Gyöngyház utca Újlipótváros egyik legfiatalabb utcája lehet, és a legkeskenyebb is. 1933-ban egy tömb kettévágásával alakították ki, mintegy új belső utcát képezve. Nevét állítólag egy itt működő, gyöngyház gombokat készítő kisiparosról kapta. A csupán egytömbnyi, kb. 100 méter hosszú utcát a páros oldalon hat igen kisméretű, közel egyforma keskeny telekre osztva zártsorúra szabályozták, a két ötemeletes modern sarokház négyemeletes art deco stílusú lakóházakat fog közre.  A páratlan oldali modern lakóházakat ugyanakkor lazára vették, így itt a nagy lombú fák is részeivé váltak a mai utcaképnek.  

Földes József volt a szomszédos Gyöngyház utca 10. építtető tulajdonosa is, és mind a két házat Weisz Sándor tervezte számára. Külső arányaik, az emeletenként egy- és kétszobás lakások elrendezése, az egyenes vezetésű egyszerű kétkarú lépcső valamint a homlokzat ablakai azonosak, de a részleteik kívül és belül is különbözőek. A Gyöngyház utca 8. félköríves erkélyei a szomszéd épület esetében már nem jellemzőek, ahogy a bejárat kialakítása is egészen más. Amíg a 8.-as számú épület a földszinten és az első emeleten simára vágott  vörös kőlap burkolatot kapott, fölötte pedig egyszerű sima vakolatot, a 10-es számú ház homlokzata sávosan tagolt, rusztikus kő- és sima vakolatcsíkok váltakozása jellemzi. Az előtér mennyezetének art deco jellegű geometrikus vakolatdíszítései is eltérőek. Ugyanakkor a lépcsőházban a menóra itt is megjelenik. A 8. szám alatti lakóház fotózása idején, 2019-ben, Ránki Júlia második emeleti kétszobás lakása volt az egyetlen, ahol még látható volt az eredeti, finoman díszített halványsárga cserépkályha,

A Sárbogárdon született Földes József apja Feldmann József jómódú kereskedő volt. Felesége, Stern Lenke is igen jómódú, budapesti zsidó családban született. Nagybátyja, Stern Samu (Nemesszalók, Budapest, 1874 – 1946) iparmágnás volt. A Pesti Izraelita Hitközség és az Országos Izraelita Iroda elnökeként komoly szerepet töltött be a magyarországi zsidóság életében. A német megszállás idején a náci utasításra létrehozott Zsidó Tanács vezetője lett, végül neki is bujkálnia kellett. A felszabadulás után kollaborációs vádak érték. Erre reagálva – még 1946-ban bekövetkezett halála előtt – diktálta le Emlékirataim – Versenyfutás az idővel című könyvét, amelyben visszaemlékezett egész életére és emellett megpróbálta tisztázni is magát. Földes József túlélte a holokausztot. 1947-ben ‒ miután nem kapott vízumot Amerikába, ahol a kisebbik lánya élt – Kubába vándorolt ki családjával.

Az épület tervezője, Weisz (Valkó) Sándor (Budapest, 1897– São Paulo, 1960), ahogy Bolla Zoltán rendelkezésemre bocsájtott kutatásából kiderül, már 1939-ben kivándorolt Brazíliába. Építőmesteri diplomáját a Magyar Királyi Felső Építő Iskolában kapta meg. „Bérház építkezései nagy része saját vállalkozásban készültek. A Magyar Építőmesterek Egyesületének egyik vezetője, az egyesület » A Munkaadó 1926–1933 « ill.  »Építőmesterek Lapja – A Munkaadó 1934–1940« c. lapjának egyik szerkesztője is ” A szomszédos Gyöngyház utca 10. mellett több másik épületéről is tudni lehet. Például: II. Tölgyfa utca 6., II. Margit körút 34., XI. Eszék utca 10/A, II. Lotz Károly utca 7/A–B.

Ez utóbbi saját tervezésű és tulajdonú lakóházánál már Valkó néven szerepelt.
Valkó Sándor tehát, ellentétben a névazonosság miatt vele kapcsolatos korábbi feltételezéssel, mely szerint a német megszálláskor öngyilkos lett „1939-ben a brazíliai São Paulóba emigrált, ahol a helyi emigráns magyarországi zsidó közösségben íróként is bemutatkozott az 1950-es években.” Ennek kapcsán érdekes történet bontakozik ki: a São Pauló-i magyarországi zsidók sportegylete 1939 körül magyarországi zsidók ottani letelepedését segítette elő, e célból fedőszervezetként működött. Valkó Sándor kijutásában is ők működtek közre.

(Forrás: Bolla Zoltán Valkó (Weisz) Sándorról szóló  rendelkezésemre bocsájtott kutatása).