Wesselényi utca 44. – Kertész utca 19.
Pesti Izraelita Hitközség, ma a Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség óvodája, általános iskolája, gimnáziuma és szakközépiskolája
építés éve:
1896.
építész:
funkció:
iskola

„A mai Erzsébetváros hajdani zsidó iskolái közül csupán kettő maradt, amelynek falai között ma is intézményes oktatás folyik. De a városrészben már 150-200 éve számos iskola, tanház, nevelőintézet foglalkozott a pesti zsidók gyermekeinek művelésével, fiúkéval és lányokéval egyaránt. A zsidóság első számú kötelességei között évezredek óta ott szerepel a tanulás, és ennek fő pesti színtere a XIX. században a sűrűn lakott Erzsébetváros volt.” (Forrás: Götz Eszter: Bócherek az Erzsébetvárosban, Ami látható, és ami láthatatlan, 2013, 54.)

A Wesselényi utca és a Kertész utca sarkán álló háromemeletes iskolaépületet a Pesti Izraelita Hitközség dr. Munkácsi Bernát hitközségi tanfelügyelő 1892-es javaslatára 1896-ban nyitotta meg. Az épület tervezését a hitközség Freund Vilmosra bízta, aki annyi más épületet is tervezett számára, többek között a hitközség Síp utcai székházát is az ő tervei alapján építették fel 1879-ben.

„A város egyik legjobban felszerelt iskolája volt, napközi otthonnal, francia nyelv-tanítással, önképzőkörrel, gyorsírással és svéd típusú kézimunka oktatással. Harmadik emeletén zsinagógát is berendeztek.” (Uo. 59.) A diákok száma évről-évre nőtt, az alapítástól számított közel 30 év alatt több mint tízezer diák tanult itt. Az 1910-es évek végén az iskola felekezeti jellegét állami kényszerből felfüggesztették. Polgári fiúiskolaként működött tovább, egészen a gettó felállításáig. Miután a Szabolcs utcai zsidó kórházat a németek 1944 májusában megszállták, vagyis minden felszerelésével együtt elvették a hitközségtől, a Nemzetközi Vöröskereszt két nagyobb kisegítő kórházat alakított ki a zsidók számára. Az egyik pont a gettó határán álló Wesselényi utcai iskola lett (a másik ettől távolabb a Bethlen tér 2.). Végül a kisegítő kórházként működő épület nemcsak betegeket, de 500 üldözött embert is befogadott.” (részletesebben lásd: A Zsidó Budapest, 1995, 569.)

Az iskola a gettó felszabadítása után még néhány évig újra felekezeti iskola lett, de ez az időszak nem tartott sokáig. 1948-tól évtizedeken át szakmunkásképző működött az épületben. Csak 1990-ben, majdnem száz évvel az alapítás után kaphatta vissza a zsidó hitközség a kanadai Albert Reichmann és a New York-i David Moskovits segítségével. Az Amerikai Alapítványi Iskolában a gimnáziumi tanulmányokat héber nyelvvel és judaisztikával egészítették ki. 2001-től óvoda, általános iskola, gimnázium és szakközépiskola is működik benne. Fenntartója a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség.

A háromemeletes, hármas bejáratú saroképület építészetileg és városképileg jelentős. Az jellegzetes iskolaépületekhez hasonlóan homlokzatai teljes felületen téglaburkolatúak, rizalittal és tégla idomtéglákból álló osztópárkányokkal tagoltak. Idomtéglák keretezik az összes nyílászárót: az íves záródású hármas kaput és az íves ablakokat, idomtéglák alkotják az összetett párkányt is. Igen kevés helyen, például a bejárat körül, rozetta dísz is megjelenik.

A viszonylag szűkösebb előtérből korinthoszi fejezetes öntöttvas oszlopokkal kiváltott reprezentatív, tágas lépcsőházon át juthatunk az emeletekre. A közlekedőterek padlóburkolata szőnyegre emlékeztető színes virágú terrazzo. A hatalmas íves ablakokkal megvilágított második emeleti díszterem kazettás famennyezetével kelet-magyarországi református templomokra emlékeztet. Ugyanúgy, ahogy a lépcsőház, az itteni karzat is öntöttvas oszlopokon nyugszik. A harmadik emeleti zsinagógai térben aranyozott díszítésű faragott tórafal, illetve tóraszekrény található.

A külső homlokzatokon, de belül is emléktáblák sora emlékezik meg az áldozatokról, az 1944-ben elhurcolt és megölt diákokról és tanárokról, az 1944-–45 során a kórházzá alakított épületben dolgozó önfeláldozó orvosokról, nővérekről.

Ma az építészetileg és városképileg egyaránt jelentős, zsidó polgári fiúiskolának épült és hosszú évtizedek után ismét zsidó iskolaként működő, Freund Vilmos tervezte épület műemlék.