Novák Edéről (1888 –1951) és állandó társáról Barát Béláról (Temesvár, 1888 – Budapest, 1945. jan. 20.), akik 1911-től 1945-ig végig együtt dolgoztak, eddig keveset írtak, annak ellenére, hogy az általuk tervezett épületek száma óriási, és Budapest két világháború közötti modern arculatához jelentős mértékben hozzájárultak. Közös irodájuk a Halász utca 1. szám alatt volt, Barát Béla itt is lakott. Bérházak, villák, telepszerű szociális építkezések sokasága fűződik nevükhöz. Komolyan foglalkoztak síremlék tervezéssel, sőt bútor-, portál- és kert-terveket is készítettek. 1933-ban, az Architecture d’Aujourd’hui által rendezett párizsi kiállításon a vezető francia építészlap felfigyelt modern bérházaikra, figyelemreméltóan elegánsnak nevezte őket. Minden alkotásuk közül kiemelkedik a nagyvonalú Georgia-bérház (VII. Rákóczi út 4.). Annyi más mellett a Budai Izraelita Hitközség art deco zsinagógáját (XI. Zsombolyai út 6.) is ki kell emelni, de ez nem közös tervezés. Novák Ede társa ebben az esetben Hámor (Hamburger) István volt.

A német megszállás idején Novák Edét munkaszolgálatra hívták be, de végül svájci menlevél segítségével és a svéd követség szükségkórházának építőmunkásaként túlélte a szörnyű időket. Barát Béla a munkaszolgálati megpróbáltatások következtében Budapest ostromakor, 1945-ben halt meg. A felszabadulás utáni években társa nélkül, immár egyedül, magánépítészként, majd különböző állami tervezőirodákban dolgozott, olykor vezetőként is, de már nem jutott igazi feladatokhoz. Élete végéig a Barát Bélával közösen tervezett Pannónia utca 14. szám alatti bérházban élt.

A két építész körüli csendet a 2009-ben rendezett Novák Ede emlékkiállítás, Fehérvári Zoltán ehhez fűződő rendkívüli kutatása, tanulmánya és a megnyitót tartó Ferkai András ismertetése törte meg, (Forrás: Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközség Ady Endre Általános Iskolája) majd 2018-ban ennek felhasználásával megjelent életrajzuk Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége című könyvében.