A Nyugati tér közvetlen közelében 1897-ben felépült, varázslatos homlokzatú és rejtélyes alaprajzú négyemeletes, háromudvaros szecessziós átjáróház a belvárosi környezetbe brutálisan beavatkozó felüljáró megépítéséig teljes szépségében bontakozhatott ki, városképileg jelentős helyzetű és meghatározó volt.

A leggazdagabb pesti zsidó nagypolgárság köreibe tartozó Schossberger Henriknek (1831–99), aki nemcsak termény-nagykereskedő, a selypi cukorgyár alapítója, földbirtokos, bankár, de emellett tiszteletbeli perzsa főkonzul is volt, nem ez az egyetlen építkezése Pesten. Az Andrássy út 8. szám alatt 1881-ben épült fel a Feszty Adolf tervezte gyönyörű neoreneszánsz palota, ahol Schossberger Henrik a családjával lakott. Ezt követte 1886-ban a Teréz körút 1/A–C alatt, a Király utca és a Szófia utca között egy teljes tömböt lezáró városképet meghatározó háromemeletes, historizáló épületegyüttes Schmall Henrik tervezésében, majd ez a szintén jelentős, Spiegel Frigyes által tervezett háromudvaros szecessziós átjáróház.

Már Schossberger Henrik apja, tornyai Schossberger Simon Vilmos (1796–1874) is hatalmas, dohány- és szeszkereskedelemből és vasútépítésekben való részvételből származó vagyonnal és földbirtokkal rendelkezett. Ő volt az első nem kitért zsidó, aki 1863-ban magyar nemességet kapott. Rövid ideig,1863–65 között a zsidó hitközség elnöke is volt. Fia nemigen vett részt a zsidó közéletben, „de azért tagja volt a pesti Chevra Kadisa képviselő-testületének, pártfogó tagja az Izraelita Irodalmi Társulatnak, míg felesége, Hellmann Zsófia a Pesti Izraelita Nőegyletben tevékenykedett, amelynek alapító tagjai közé tartozott.” (Forrás: Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl, 384.)