A Nyugati tér közvetlen közelében 1897-ben felépült, varázslatos homlokzatú és rejtélyes alaprajzú négyemeletes, háromudvaros szecessziós átjáróház a belvárosi környezetbe brutálisan beavatkozó felüljáró megépítéséig teljes szépségében bontakozhatott ki, városképileg jelentős helyzetű és meghatározó volt. A felüljáró az épület homlokzatát – ahogy a többi szomszédos épületét is – szinte kettévágja, nagyobb részét eltakarja, építészeti hatását lefokozza. Pedig igen fontos épületről van szó, hiszen a fővárosban a Lindenbaum-házak néven jobban ismert Izabella utca 94. és 96. alatti épületekkel együtt ez volt a legelső szecessziós homlokzatú ház, melynek építése egy-két évvel még Lechner Ödön szecessziós épületeit is megelőzte.
A leggazdagabb pesti zsidó nagypolgárság köreibe tartozó Schossberger Henriknek (1831–99), aki nemcsak termény-nagykereskedő, a selypi cukorgyár alapítója, földbirtokos, bankár, de emellett tiszteletbeli perzsa főkonzul is volt, nem ez az egyetlen építkezése Pesten. Az Andrássy út 8. szám alatt 1881-ben épült fel a Feszty Adolf tervezte gyönyörű neoreneszánsz palota, ahol Schossberger Henrik a családjával lakott. Ezt követte 1886-ban a Teréz körút 1/A–C alatt, a Király utca és a Szófia utca között egy teljes tömböt lezáró városképet meghatározó háromemeletes, historizáló épületegyüttes Schmall Henrik tervezésében, majd ez a szintén jelentős, Spiegel Frigyes által tervezett szecessziós átjáróház.
Már Schossberger Henrik apja, tornyai Schossberger Simon Vilmos (1796–1874) is hatalmas, dohány- és szeszkereskedelemből és vasútépítésekben való részvételből származó vagyonnal és földbirtokkal rendelkezett. Ő volt az első nem kitért zsidó, aki 1863-ban magyar nemességet kapott. Rövid ideig,1863–65 között a zsidó hitközség elnöke is volt. Fia nemigen vett részt a zsidó közéletben, „de azért tagja volt a pesti Chevra Kadisa képviselő-testületének, pártfogó tagja az Izraelita Irodalmi Társulatnak, míg felesége, Hellmann Zsófia a Pesti Izraelita Nőegyletben tevékenykedett, amelynek alapító tagjai közé tartozott.” (Forrás: Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2014. 384. o.)
A különleges, háromudvaros szecessziós bérház Bajcsy-Zsilinszky út felőli homlokzatát az első és második emelet között allegorikus alakok díszítik, „paradicsomi” fák hajladozó, dús ágai között a „Kereskedelem” női és az „Ipar ” férfi figurája. A Jókai utcai homlokzat más, itt a teljes felületen szabályos rendszerbe foglalva bibliai állatok: oroszlán és sas, valamint növények: pálmaág, életfa és búzakalászköteg reliefek ismétlése adja a szokatlan szecessziós díszítést. Emellett visszatérő motívumként megjelenik a kereskedelmet szimbolizáló mérleg valamint az ipart szimbolizáló kalapáccsal közrefogott kerék. Az épület felújítása során azonban eltűntek a színek, pedig ennek igen nagy jelentősége volt Spiegel építészetről vallott újító nézeteiben, a színezés a homlokzati díszítés szerves részét képezte (lásd az Izabella utca 94. alatti, felújított épületét és az ezzel kapcsolatban idézett írását). A belső terek a homlokzatokhoz képest hagyományosak maradtak, a korai szecesszióra jellemző lágy forma elsősorban a két utcai szárny kétkarú lépcsőit kísérő kovácsoltvas korlát és a lépcsőházi pihenők terrazzo burkolatának rajzolatában fedezhető fel. A középső udvar mindkét oldalán hihetetlenül keskeny, egyenes karú lépcsők vezetnek a felső szintekre és egyben a másik udvarra. A belső terek díszítésében fel-feltűnik a Jókai utcai homlokzaton már látható, talán a termény-, ezen belül a gabonakereskedelemre utaló búzaköteg. Annak idején a földszint teljes felületét áruraktárak foglalták el, az udvarok közül kettő is beépült erre a célra. Az emeleteken az utca felé mindkét oldalon két négyszobás nagypolgári lakás volt cselédszobával, a belső szárnyakban a háromszobás lakásokhoz csak vécé és kamra járt. Az 1935–38 közötti átalakítások során a tulajdonos már Lédermann Mór volt, aki a belső lakásokat is komfortosította, és az egyik udvaron garázst alakított ki.
Az átjáróházat tervező Spiegel Frigyes (1866–1933) és Weinréb Fülöp (1863–1934) 1895-ben nyitott közös irodát az Erzsébet körút 33.-ban. Együttműködésük néhány éve alatt sok bérházat terveztek, szinte kizárólag a pesti oldalon: a VI., VII., IX. és később a XIII. kerületben. Spiegel Frigyes elsősorban a tervezés kreatív részével, Weinréb Fülöp a szerkezettel foglalkozott. Spiegel nemcsak építész volt, de iparművész is. Művészi tehetsége, fantáziája sokféle tevékenységre inspirálta. A nemzetközi piacon is sikeres bútorokat tervezett, pesti mulatók berendezését készítette Márkus Gézával, Maison Moderne néven berendezési szalont nyitott a Károlyi Mihály utca 3–5.-ben (volt Király Bazár), majd 1912-ben a Váci utca 11/B félemeletén Dáma, asszonyi ékességek boltja néven. Meglepő módon babákat is tervezett, nem is akárkinek, például két híres német babatervezőnek, Lotte Pritzlnek és Käthe Krusénak, filmdíszleteket Korda Sándornak és díszletet a Duna jegén 1914-ben rendezett jótékonysági bálhoz. Mindemellett a közéletben is szerepet játszott. Alapítója, majd 1914 és 1917 között elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, tagja a Szinyei Merse Társaságnak és a Fészek Klubnak, melynek varázslatos, keleties hangulatú kertjét is ő tervezte. Mint ahogy a legjobbak közül annyi művész és építész, ő is szerepet vállalt a Tanácsköztársaság idején az Irodalmi és Művészeti Szaktanácsban, valamint az Országos Lakásépítési Tanácsban is, ezért emigrálnia kellett. Nagyváradra költözött, ahogy Karinthy és Molnár Ferenc is, akikkel ott megalakították az emigránsok baráti társaságát. Így Nagyváradon ebből az időből több bérháza is áll. 1923-tól újra Budapesten élt, és tervezett még néhány villát, de már nem a szecesszió szellemében.
Spiegel Frigyest 1933-ban a Kozma utcai zsidó temetőben temették el (30B-4-28), ott, ahol Freund Vilmos mellett – még kezdő építészként – részt vett a halottasház tervezésében. Weinréb Fülöpöt gyermekei a rákoskeresztúri zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Tornyai Schossberger Henrik (feleségével, Hellmann Zsófiával) a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben, a Schossberger család mauzóleumában nyugszik (déli fal/5, tervező: Wagner Sándor). Temetésén Kohn Sámuel főrabbi mondott gyászbeszédet.
A korai szecessziós, háromudvaros átjáróház, melynek teljes földszinti területén ma a Nyugati Átjáró Áruház működik, kerületi védelem alatt áll.