A Freund Vilmos tervezte körúti bérház építtetője, Sváb Jakab (?–1893) Csongrád vármegyei nagybirtokos óriási vagyonnal rendelkezett. Ahogy a többi XIX. század során meggazdagodott zsidó nagykereskedő, ő sem feledkezett meg a zsidó hagyomány szerint oly fontos jótékonykodásról.  Végrendeletében komoly összegeket hagyományozott a budapesti, csongrádi és czibakházi szegényeknek, az izraelita fiú- és leányárvaháznak, az EMKE-nek, a Kisfaludy Társaságnak és még igen sok más fontos célra, de a legnagyobb összeget, 30 ezer forintot Csongrád vármegyére hagyta közép- és felső iskolába járó tanulók ösztöndíjazására, valláskülönbség nélkül. A Szentesi Lap, 1893-ban az 57. számában, a címoldalon hosszan emlékezett meg erről: „Oly nagyszerű alapítvány ez, amilyen – az egy Horgosi Kárász Anna alapítványát kivéve – még nem tétetett Csongrád vármegyében. Sőt nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy az országban is párját ritkítja. S midőn mély tisztelettel és a hálás elismerés érzelmeivel hajlunk meg a nagylelkű cselekedet előtt, nem tehetjük, hogy rá ne mutassunk egy keserű igazságra, mely fájdalmasan is, örvendetesen is érint minden gondolkozó embert. S ez az, hogy ebben az országban nem a valóságos nagyurak, hanem a polgári származású emberek teljesítik a jótékonyság terén hazafias és emberbaráti kötelességeiket. (…) Mindazon alkotás, mely társadalmi úton létesült, a kötelességtudó polgáremberek nagylelkűségének és áldozatkészségének köszönheti lételét. E nagylelkűség és kötelességtudás nyilatkozik meg a Sváb Jakab végrendeletében is, mely fényes például szolgálhat a többi polgárnak, kiket anyagi javakkal áldott meg a gondviselés.”

Sváb Jakab a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik (Sírbolt J-3-1), de végrendeletében már előre gondoskodott három fia, Imre, Sándor és Gyula sírhelyéről is. Az 1909-ben a temető nyugati falánál emelt 7-es számú, Lajta Béla tervezte síremlék fekete gránitból készült, stilizált hattyúpár által közrefogott antik szentélyt formáz.