Az egykori Aréna úton, a Szépművészeti Múzeummal szemben álló villa építtetője, a két világháború közötti idők egyik legtehetségesebb és legtehetősebb nagytőkése Vida Jenő, ahogy annyi zsidó társa, Auschwitzban fejezte be életét. 73 éves volt.

Vida (Weil) Jenő (Pest, 1872 – Auschwitz, 1945, március) nagyon szegény zsidó családban született, apja cipész volt. Ő már kereskedelmi akadémiát végzett, tehetségével és munkaszeretetével a saját erejéből került egyre feljebb, annyira, hogy végül 1914-ben már a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) vezérigazgatója lett, amelyet hatalmas iparvállalattá fejlesztett. A háború alatt a hadvezetés tanácsadója, 1918-ban a GYOSZ elnöke. A legnagyobb iparvállalatokhoz és a rendszer politikai vezetéséhez is szoros kapcsolatok fűzték. Az I. világháború utáni években felfedezett dunántúli bauxittelepek feltárásához és a bauxit hazai feldolgozásához jelentős tőkével járult hozzá. 1927-ben a felsőház tagja lett. A budapesti Zsidó Fiúárvaház elnökeként a hitközségnél (Hevesi Simon dr. vezető főrabbi mellett) elöljárói tisztet is betöltött. A zsidó hagyományt követve sokat adakozott.

Nemcsak itthon, de külföldön is elismert volt, így kapcsolatai sokat használtak Magyarországnak. Befolyásos emberként Horthy Mikós szűkebb köréhez tartozott. Az öt zsidó származású képviselő egyike volt, akik a Horthyra nehezedő német nyomás ellenére még 1943-ban is a felsőház pénzügyi bizottságának tagjai maradhattak (mellette még báró Kornfeld Móricz, Báró Ullmann György, ifj. Chorin Ferenc és Egry Aurél).

Az Aréna úti után Vida Jenő 1929–30-ban a Gellérthegyen, a Bérc utca 13–15.-ben építtetett egy másik villát, és családjával együtt odaköltözött. Szenvedélyes műgyűjtő volt. Gyűjteményéből 1944-ben négy Munkácsy-képet kölcsönzött a Szépművészeti Múzeum kiállítására – Vágtató szekér (Poros úton, 1874), a Két család (1877), A baba látogatói (1879) és  Kompozíciós vázlat a Krisztus Pilátus előtthöz (1881–82) –, melyeket, érezve az egyre fokozódó zsidóüldözést, a tárlat befejeztével letétbe helyezett a múzeumban. A négy képet ugyan biztonságba helyeztette, de még ekkor sem gondolt menekülésre. Másnap Budapestre bevonultak a német csapatok. Vida Jenőt szinte azonnal letartóztatták. „A Bérc utcai villából 1944 márciusában 20 perc alatt kell kiköltözniük, a Gestapo feleségével együtt a Rabbiképző Intézetben létesített »kisegítő toloncházba« hurcolja, majd a kistarcsai internálótáborba kerülnek. Veje, Perényi István kiszabadul, de Vida Jenő november elején már Auschwitz foglya. Itt hal meg, tisztázatlan körülmények között, egyes hírek szerint agyonverték, mások szerint legyengült szervezete már a felszabadulás után mondta fel a szolgálatot.” (Forrás: OR-ZSE)